Vérző Shakti-hegy/Visegrád (84*84cm)

 

 

Életem eddigi legnehezebb rajzos, összekötő feladata volt, elsőre úgy tűnt, teljesen fel voltak keverve a számok, melyeket a sorsom az égre rajzolt fel jó előre.
Egyre csak hibáztam, rossz sorrendben húztam össze a számokat, és nem ismertem fel a mintát, melyben a szerelem Shiva és Shakti öleléseként rajzolódott fel az égre, s mely határozottan megmutatta, ő ül a trónon, és nem a halandóságom. És jelenjen meg bármilyen alakban is, ki kell bírnom miatta a próbatételeket.

Nem ismertem fel azt, hogy a szerelmem két éven át tartó árulása, engem letagadása még annak a harcnak a tükröződése volt, ahol azt bizonygattam, erősebb vagyok a szerelemnél. De a szerelem álruhában érkezett, tolvajként, árulóként, az Arunácsala hegy előtt is eljátszotta, hogy letagad. Ott hibáztam, hogy az embert akartam megváltoztatni, és nem a köztünk felbukkanó szerelmet csodáltam végig.

E nemtudás okán taszajtott a szerelem a mélybe.

Itt történt meg az a drámai fordulat, amiért megszülettem, a szerelem megfosztott a személy időtlen idők óta tartó teljhatalmamtól. Csúnya, szégyenteljes zuhanás volt, rengeteg vérveszteséggel, ám csak azért, hogy önnön vöröslő folyamomba belezuhanva, ráismerjek a bennem is időtlen idők óta tartó isteni nászra, mely olykor a legabszurdabb körülmények között képes megjelenni az életben, hogy arra minden szenvedés ellenére igent mondjak. Ez a végzetes, egymást egészében kioltó szenvedély az utolsó önmagamból még felfogható pont. Ott ahol Shiva Shakti szentélyébe hatol, ott végződöm én.
Aztán a földön feküdve hirtelen egyetlen mozdulattal sikerült összekötni az égre rajzolt számokat, mely megmutatta a sorsomból az egyetlen kijáratot. Amit most már nem vehet tőlem el senki.

 

 

 

**************************************

 

 

Férfiből Shivává festeni (175*85cm)

 

 

 

A szerelmem köszönés nélkül, egyetlen pillanat alatt tűnt el a jelenségek világából. Borzasztó, könyörtelen szakadás volt ez, melyre az élet képtelen vigaszt nyújtani. Ám kegyelmi felismerésként egyszer csak rájöttem, mindezt azért tette, hogy legalább előttem megszabaduljon kötöttségeitől, és így abban a pompájában mutathassa meg magát, aki ő. Valójában.

Így hirtelen egy láthatatlan kéz a szerelmünket eláruló, a barátját meglopó és az évtizedeken át leginkább önmagát megcsaló káprázatot úgy törölte le a semmi koromfekete táblájáról, mint anyám valótlanságát halálakor. Innentől a szerelmünk átkerült egy a kettősségektől nem fenyegetett térbe. Mint az unikornosok, úgy lelt nyugalomra bennem e végzetes erő. Igen, pont mint az egyszarvúak, akiket sosem láttam, de tudtam, hogy vannak, és sorsom legfontosabb pontjain belém szúrnak, hogy emlékeztessenek magamra, így létükben egyetlen másodpercre sem kételkedtem. S ettől a perctől kezdve a szerelmünk létében sem, mely a történet ezen a pontján lángolt fel igazán bennem, hogy már nem zavartak az esetlegességek.

A menyegzőre felkészítő időszakba léptem, ahol, hogy elbírjam az igent, amit a szerelemnek kell kimondjak, először tüzes fürdőt vettem, hisz csak úgy állhattam a kedvesem elé, hogy nem tisztává, hanem tűzzé lettem, és így őt, kit életre-halálra szeretek, férfiből Shivává festhessem.
Ez kellett ahhoz, hogy sorsom hálójára kifeszítve felismerjem, az Arunácsalából felbukkanó Shakti-káprázat vagyok, mely erő a Duna partján Visegrádi hegyként öltött előttem testet, hogy általa tükörbe nézhessek végre, és feldíszíthessem magam a menyegző előtt.

 

*********************************************

 

 

a 2026-os áprilisi szavazatom A legújabb szövetség (84*84cm)

 

Soha nem tudok beletörődni abba, hogy a férfi, akit szívvel-lélekkel és azon túl is szeretek, az árulás, valójában aprócska és megbocsátható kövén esett el, de a zuhanás annyira összetörte, hogy azóta nem tud elém állni. Ám túl sokat, a legszebbet kértem tőle, hogy mutassa meg a benne élő isteninek, hogy egyszerre két nőt szeret, álljon ki a Szent Hegy elé, ahol találkoztunk, fogja meg az egyik asszonya kezét, és képzeljen a másik oldalára engemet, és végre önnön teljességében, megtámasztva jobbról is és balról is, maradjon csendben.
Miatta és a többi, a félelemtől önmaga eredetiségéről levált társa okán újrafestettem az utolsó vacsorát, úgy, ahogy az tényleg történt, és mely estét nem a bibliába írták le, hanem minden emberi szívbe születéskor belevésték.
Amikor is a Megváltó, aki eloszlatja káprázatunk, az Atyával egylényegű természetét osztja széjjel az ünnepi vacsorán, és ahol a köré gyűlt apostolok egyszerre mind belé szerelmesek.
És ebben az érzésben ráismernek arra, hogy a férfi iránti imádatuk az ő valódi közösségük, hogy végre nincsenek egyedül, mert a szerelmük ugyanaz. Az meg csak természetes, hogy egy ilyen vacsorán az árulás sem következik be.
Az est végén a társaság nem a Gecsemáni kertbe ment, hanem együtt visszasétálnak az édenbe, ahol – mert a szerelmet, mint eszközt felhasználva, mind megtalálták a választ az egyetlen és legfontosabb kérdésre – csendben, nyomot nem hagyva maguk után nászra keltek a szívük mélyén lakozó önnönvalóval, és végleg kiírták magukat e kettétört világ szereplői közül