történetem egyik legnyilvánvalóbb “isteni” beavatkozása az, amikor a sors összevissza törte személyes szívemet, hogy felfedje előttem magát a Poliamor Szív. Akkor jöttem rá, csak az összetörhető bennem, ami nem igazi. A Poliamor Szív nem az enyém, nem halandóságom része. Én sem mindig érem el, mert bennem is erősen élnek, működnek egyes jövő-menő tendenciák, melyek okán halandóságom visszaül a trónra, és ismét dölyfösen, de persze félelmekkel teli, uralkodni kezd. De már az is óriási csoda, hogy tudok erről a Napként önmagát szétárasztó szívről „idebenn”, vagyis inkább mindenütt.
Nem emberi akarattal történt, nem vágy, nem birtoklás, nem a változtatás igénye mozdult bennem, amikor is az év elején egyszerre lettem két emberbe szerelmes, ráadásul két férfiba, akik között évtizedek óta lángolt, élt valami valódi. Azt nevezem valódinak köztük, amikor a kegyelem ereje által megpillantod a másikon keresztül tükröződni isteni önvalód. Lefordítva ezt magyarra szerelemnek nevezem, ami a fiúk esetén mentes a testi eggyé olvadási vágytól.
És tudom, mert ezt a szív érzi, szerelmem viszonzásra lelt a fiúk is egyszerre.
Szóval átéltem napokat, amikor Az, amit úgy hívok, hogy a tudatosság első rezzenése, melyben a semmi először ismert magára, és ebbe beleszeretetett, (=szerelem) három szív között örvénylett. Úristen micsoda irtózatos gyönyör ez. Mert míg csak kettő szereti egymást, annak erős e világi aspektusa van, de amikor megjelenik három szív, az bizony már nem emberi, ott nem egymást, hanem a köztünk felbukkanó isteni tudatosságot imádjuk, és ez egy egész más terep.
Mindezt nem titkoltam, a feleségek, a férjem, a fiam, az élettársak előtt felvállaltam, és azt is tudom, ezzel egyedül én voltam így, ami pedig irtózatos fájdalmat és sokféle testi gyötrelmet is okozott, mert a formám nem mindenható, és egyáltalán nem bír el mindent.
A két férfi azóta messze menekült, nem tudom, hova, ám az, amit e látszatvilágban tesznek, nem érinti a szerelmem, vagyis a szerelmet bennem irántuk, ami nem az enyém.
Ha van az életemnek értelme, akkor ez a képességem, a Poliamor Szívem. Őt ünneplem a mai Guru Purnimán, ő a horgony bennem.
Azt a tényt, hogy a fény képes bennem felülírni a sötétséget, és erre igenis a legjobb tesztem önmagam előtt az emberi kapcsolataim. Ha nem vagyok képes szeretni a férjem, annak szeretőjét, a szerelmem, annak élettársát, a másik szerelmem és annak feleségét, akkor hogyan is hihetném azt, hogy azt istent szeretem.
Emberi szerelmeim a próbák, az akadálypályák hazafelé. Vagyis, amiről a Guru azt mondja, ahonnan soha nem is indultam el