egy ideje, ahogy egy korábbi bejegyzésben írtam, egy német nyelvű, zseniálisan gondolatébresztő, frissítő, szapioszexuális lényem számára kifejezetten izgató podcastot hallgatok a Bibliáról.
Jelenleg Ábrahám és Sára történeténél tartok. Sajnos az már az egyetemen kiderült, a konkrét információk, a száraz tények úgy hullanak ki a fejemből, mint a szitából, így történetmeséléssel nem tudok szolgálni továbbra sem. Ám a hallottak maguk mögött hagyják azok esszenciáját, ami viszont megmarad, és beépül az alapzatomba.
Természetesen, mert ugye a fő témám az életben a párkapcsolatok, hisz úgy hiszem, azok elistentelenedése okozza a fő problémát, így kifejezetten arra figyelek, ki kivel, hol és mikor volt együtt.
Mire Ábrahámhoz érünk ugye a teremtéskori Ádám és Éva-féle kettőn álló kizárólagosságnak vége. Ádám és Éva volt a rajt, itt adta át isten az embernek a teremtést, hogy folytassuk helyette.
Személyes koncepcióm az, hogy a cél az volt, hogy eljöjjön egy világ, ahol a kettő megnyílik, és három, négy, öt..szeresse egymást, míg végül az egész létezés egyetlen öleléssé lesz. Arról nem szól az Írás, hogy nem szabadott volna az édenben mást szeretni, de csak azért nem, mert akkor még nem létezett másik.
Szerintem Éva bőven megengedte volna, sőt. .Minden bizonnyal megfürdik Ádám egyéb szerelmi idilljeiben is, és boldog attól, mert Ádám boldog. Ez lenne az éden, nem?
Saját olvasatom szerint a kiűzettetés sokkal inkább az isteni pár örök ölelésének túlcsordulása, ezt a részt úgy fordítom, a tudatosság megmoccant, megszületett a valami, amit álomteremtésnek hívunk.
Ábrahámék az eredethez képest már bőven az álomteremtés részei, ahol a férfinek több felesége van és ágyas rabszolgái. Ha optimistán nézem, ez igenis egy mozdulás.
Ábrahámék-féle rendszer olyan, mint az internet megjelenése. Egyfajta fejlődés, mert az értelmes ember által használt világháló az az. Ahonnan lehetetlen visszatérni akár a vezetékes telefonhoz és a faxhoz.
Az, amit aztán Mózes csinált az emberiséggel pont olyan, mintha elvenné most az áramot és vezetékes vizet, tessék, menjetek a patakhoz. Ez megvalósíthatatlan, hisz az édenből a történeten, a fejlődésen át vezet vissza az út az Édenbe.
Számomra a kezdőpont a legenda szerint tényleg monogám, de csak azért, mert nincsenek többen, és a fejlődés az, hogy nyitunk a sokféle és sokszínű világ felé, melynek jelenségeit egytől egyig szeretjük, sőt, melyekbe szerelmesek vagyunk.
De aztán jött Mózes, és egy időre elintézett minket az egyik törvényével (Ha valaki másnak a feleségével tör házasságot, … halállal lakoljanak), melynek már egy finomított változata került a kőtáblára.
Persze én is ránéztem ezen törvényekre, és, ami fontos volt belőlük, azt használtam, de volt egy része, ami nem egyezetett a saját isteni mintámmal, így nem landoltam Mózesnál, hanem mentem tovább.
Míg végre elértem a fő pihenőhelyig, az első valódi glimpse-ig, ami Jeremiás próféta 31. passzusa, ahol végre kimondatik, nincs össznépi szabályrendszer, a törvényt isten leheli az egyes ember szívébe. (Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be)
Ez volt az a pont, ahol nyomatékosítottam, hogy az életem célja, ezen isteni lehelet manifesztációja. Így jutottam el a 20. századig, ahol persze egyből láttam, mekkora tömeg dőlt be Mózesnek, és ez mit okozott.
Egy pár évig én is keseregtem emiatt, és legrosszabb pillanataimban megpróbáltam megfelelni neki, mert akkora volt a túlerő, de szerencsére a testem egy nőgyógyászati betegséggel jelezte, a monogámia nem pálya, írjak e-mailt, a faxot már rég nem olvassa isten.
Már csak az lenne jó, ha ebből a Mózes által megdelejezett világból egyre többen felébrednének, és eljutnának a Jeremiás 31-ig, és végre azon törvények szerint élnének, melyeket isten beléjük lehelt, személyük szerint.
Mert valami azt súgja, míg egy is alszik, nem szabadulunk..Mert mintha a megváltás kollektív lenne, de ebben lehet, tévedek. (persze tudom, abszolút értelmben nincs másik, de én ezen sorokat a relatívból írom, mert emberként ez a maximum)