( a fogalompár, ahol a német gazdagabb a magyarnál)
Sorsom arra szánt, hogy az életem kísérleti laboratóriummá változtassam, ahol azt kutatom, miként élhetünk nem feltétlen boldogabban, hisz Weöres is utalt rá: “A boldogság útszéli szemét, szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni” – hanem elsősorban igazabbul a kapcsolatainkat.
Sokat, sokszor, sokfelé szerettem, sőt szeretek most is, mára tény számomra, szerelembe csak beleesni tudok, és abból kiszállni soha.
Az érzelem, a vágy elmúlik, de a szerelem soha, mert a szerelem nem érzelem, hanem létünk egyetlen eszköze, mely önnön szakadékunkig vihet. Ennek okán ma már tudom, háromszor voltam eddig szerelmes, és vagyok azóta is, és az a három férfi, mely elhozta nekem ezt az eszköz -még ha törédékes is volt alakjában – nekem azóta is szent, és számíthat rám. Kár, hogy közülök kettő aligha bírta a szerelem magasfeszültségét, és amikor tényleg megmutatta magát, elszaladt. Ez az ő bajuk, én mégis visszavárom őket, mert én innen már nem mozdulok. Hármat is képes vagyok szerelemmel szeretni, négyet is..
Mindez azért van, mert a szerelem egész fiatalon – amikor a halál közelében színről színre megtapasztaltam mélysötét ragyogását, és minden porcikámat egyszerre ölelését – megígért nekem valamit. Valamit, amiről még magamnak sem merek beszélni..De ott és akkor átéltem, micsoda súlya van az ígéretnek, mert tapasztalom azóta is, ahogy adott szavát tartja.
Nem, ez nem ez kettétört világban leharcolt, hazudozó, önmagát nem ismerő ígéret volt, mellyel tele a padlásom nekem. Ó, édes „szerelmetes szeretők” mi minden hazugságra képesek vagytok.. Inkább fognátok be a szátokat, és csinálnátok végre.
A magyar nyelv e téren töredékesebb, mint a német, ugyanis az különbséget tesz a Verheissung és a Versprechen szó között.
A utóbbi szimpla világi ígéret, a nagy fogadkozások tere, az előbbi pedig az szerelem ígérete, az ígéret földje, az áldást ígérő jele.
Mely az ígéri, ha vakon, az utolsó kincsedet is átadod nekem, akkor fedem fel csak előtted az országomat, és nem azért mert fukarkodom, hanem mert előbb nem lennél képes arra, hogy elfogadd. Észre sem vennéd, mert azelőtt az életeddel, az ingóságaiddal vagy elfoglalva, és nincs hely, ahol elférnék benned.
Azóta semmi mást nem csinálok, már ha ezt csinálni lehet, mint helyet teremtek az ő ígéretének, és eltanulom tőle, igen, tőle a szerelemtől, aki az egy, hogy ich verspreche nie mehr, sondern ich verheisse dir……Szóval, amit mondok neked szerelem idején, arra mérget vehetsz.
És itt falba ütközik a magyar nyelv, mint ahogy a német meg ott, amikor különbséget kell tennie a szerelem és a szeretet között.