mindenkinél máskor, de előbb vagy utóbb biztos eljön az a pont, amikor rájön arra, hogy e keresztényiként előadott, ájtatos, tömjénfüstös tankölteményekkel rendesen átvágtak bennünket.
Hogy az egyes tanítások nemhogy nem az isten hírnökei, hanem éppen ellenkezőleg, azokból az ördög szól felénk.
Nem bírom már elviselni azt a sok szenvedést, amit az ölünkben szunnyadó, valójában egész egzisztenciánkat megtartó erő bebörtönözése kapcsán látok a világban. Mert az egy dolog, hogy a magam részéről hála istennek régen kiszabadítottam a „gyökércsakrám” a kultúra, a hatalom által cellába kényszerített gyönyörűségét, de hát mert ember vagyok és társakra vágyom, döbbenve tapasztalom, hogy ezen örökség miatt mit okozunk egymásnak, hogy mert el vagyunk szakítva magunktól, miként traumatizáljuk egymást. Hogy hány férjnek kell letagadnia, hogy férfi, és hány feleséget feszít szét a rettegés, hogy mert napszerű a férje és áradnia kellene, elveszti őt.
Amikor az egyház, illetve az azt megelőző proféták, vallásalapítók, a kezüket rátették a bennünk lángoló alapzatra, melynek a szexuális energia csak egy felszíni aspektusa, mert ez egy teremtő, romboló, a világot az isteni rend szolgálatába állítani vágyó erő, akkor nem kisebb bűnt követtek el, minthogy elvágtak minket a gyökérzetünktől.
Dedicated to Albrecht Dürer and Sita and Rama/ A.Dürer és Szita és Ráma emlékére
Mióta az első tanító koszos, negatív jelzőt is csatolt a bennünk lakozó szentlélek szexusként manifesztálódó erejéhez, azóta nincs közvetlen kapcsolatunk önmagunkkal, a bennünk lakó istennel. Azóta csak útban vagyunk, mint személy, önmagunk felé.
És ezt nagyon jól tudta a világot a kettőbe, a megtörtségbe taszajtó hatalom, mert tudta, ha az ember elveszíti a kapcsolatát a saját alapzatával, akkor irányíthatóvá válik, és onnantól szüksége lesz egy külső uralomra, mely megmondja neki, merre tartson.
Az első és legfontosabb tennivaló ezen szentséges feketén parázsló erővel az volt, hogy szigorú szabályok közé kellett zárni.
Házakba, várakba, de olykor már csak skatulyákba kellett visszatorlaszolni azt, ami szabad és szenvedélyes és árad.
Azt, ami szent és Van.
Egy eredeti világban ez a szerelmes szenvedélyes, gátlastalan, szilaj de ugyanakkor magában pihenő és lényegét nézve mozdulatlan erő az, ami irányíthatná a tömegeket. Földünk eredetileg szerelemanarchia által irányított bolygó. És ezért hívják kék bolygónak, mert a szerelemnek kék a színe.
Ha a vallás nem vágja el a köldökzsinórt isten nevében önmagunktól, akkor közvetlen kapcsolatunk lenne önnön benső alapzatunkkal, mely csodálatos módon karmesterként irányítana minket. Ez lenne a szerelem irányította intelligens közösség, ez lenne az a kor, melyet ma poliamoriának hívok, ahol nem a másikba lennénk szerelmesek, hanem ebbe a mindent megtartó szenvedélyesen nyugodt erőbe.
Elmondhatatlan a pusztítás, amit látok. Bűnbánattól, lelkiismeret-furdalástól széjjelkínzott apukák, akik szerencsétlenségükre biológialag is úgy vannak kialakítva, hogy testükben közvetlenebbül élik át ezen szubsztrátum parancsait. És ez nem szimpla testi vágy, egyáltalán nem arról van szó, hogy a férfi csak közösülni vágyik, dehogy.
Ez annak a valaha létezett közvetlen kapcsolatnak az emléke, ami isteni és mindannyiunkat megtartó.
Magam részéről gyönyörű, gyötrelmes feladatot kaptam, én már réges-rég kiszabadítottam shaktit börtönéből, és megkezdtem annak az új világnak a kiépítését, ahogy azt az isten elrendelte, ahol azt szerette volna, hogy legközvetelenebb kiáradását, legelső szubtilis, de már tárgyi megnyilvánulását az anyagban, amit szerelemként is címkézünk – de hívhatjuk logosznak és szentléleknek vagy szent szellemnek is – irányítsa az életem.
Számomra húsz éve a szerelem az úr, én pedig szolgálom, és viselem abszurd, olykor elviselhetetlen hívásait. És ez nem vágy, nem szimpla testi óhaj, hanem egy nem e világból való hívás, melynek végső soron az a célja, hogy ledöntse személyes énem, az elmém a világ felett pöffeszkedő teljhatalmát.
És a feladat azért roppant gyötrelmes, mert ehhez társak kellenek, mert csak együtt sikerülhet, mert míg egy is börtönben van, nem szabadulunk.