mióta a spirituális világhatalom egyik kedvelt kifejezése lett, sokan előszeretettel bújnak az elfogadás mögé. Hu, mennyire is megvetem ezt a fogalmat, mert vagy fogadd el az egész teremtett világot, szőröstül-bőröstül, gázkamrástul, özönvizestül, és lásd mindenben az istent, de ha ez nem megy, ne vedd a szádra inkább ezt a szót.
A közelmúltban kapcsolatba kerültem egy régi szerelmemmel, egy ártatlan kérdést tettem fel neki emailen, mert az emlékeimben úgy élt, hogy e témában adhatok a véleményére. Ám pont egy olyan élethelyzetben volt, hogy ideje és tere adatott mesélni, és pár nap alatt rám zúdította az egész élete történetét. Mivel fogalmam sem volt, hogy erre csak azért volt lehetősége, mert éppen a feleségétől és a fiától (második házassági próbálkozása) távol volt, így azt hittem, micsoda óriási utat járt be azóta, hogy találkoztunk. Mintha kilátóban ült volna, és onnan vizsgálta volna az életét.
Bejárást kaptam az egyik ilyen benső szobájába, oda, amit szerintem aligha mutat a világnak, de a szakmájában biztos rejtegetni kell, mert templomokat restaurál, szóval a papok előtt erről hallgatni kell.
Pár napig az amúgy a jól megvédő restaurátor szerepe mögé láthattam, gyóntató papnővé váltam, és a hőn áhított szeretőnek is az alakjává lettem újra, mint régen. Ritka dicsőséges napok voltak ezek számára, mert most már utólag látom, ajándékként kapott pár meztelen órát magához. Megismerhettem legmélyebb félelmeit, szexuális vágyait, megéreztem egy másik emberi lét gyötrelmes- gyönyörűséges terhét. Csak arra nem gondoltam, hogy az, ami nálam egy egész életre szól, hogy én meztelen vagyok veled is és vele is, szóval, hogy azon kívül, hogy el kell játszanom azt, hogy somogyiréka vagyok, ezt az ént nem kell további jelmezek mögé rejtenem. Szóval, hogy ez a réka a munkájában, a kapcsolataiban kimondhatja, kifestheti, ha éhes, ha szomjas, ha vágyakozik, ha fél, ha fázik, szóval, hogy mindig és mindenütt ugyanaz vagyok hosszú évek óta. És ezt mindig elfelejtem, hogy másnál ez nincs így.
Nálam nincsenek rejtett szobák, szabad a bejárás hozzám, mert az ajtókat és ablakokat még életem elején kinyitotta bennem a szent szellem, letépte rólam a jelmezeket, és meztelen küldött vissza az életbe.
Levelezésünkben egyszer csak – minden előjel nélkül – változás állt be, most utólag már össze tudom rakni a képet, ahogy közeledett a családjához, egyre több szerep, védőréteg, főleg spirituális bullshitek masszájából gyúrt kéreg, került rá vissza. Én viszont lassabban eszméltem, egészen elragadott az őszintesége, mélyen a szívembe engedtem, és persze eszembe jutott, milyen nagyon szerelemesek is voltunk egymásba pár éve. De mert akkor egy csőlátó, vallásos szerencsétlen volt, esélyünk sem volt, mert minden sarkon a képzeteibe, a tiltásaiba ütköztünk, mert aszkéta, szent akar lenni, és azt hitte ahhoz, hogy megtalálja magát, le kell mondania a vágyról, a testről. Engem meg gyorsan kísértőnek nevezett ki..
Most azt hittem, túl van ezen a kezdők-féle, spirituális gyerekbetegségen, és végre egy felnőtt, önálló lényt köszönthetek benne.
Ahogy jött a szombat, és jelenése volt a családja előtt, egyetlen pillanat alatt rohant ki e benső, intim szobából, és a viselkedése totális védekezéssé lett. Azt hittem, csak múló jelenségről van szó, hogy tényleg csak azért változott meg a hangja, mert temetésre megy, és én még 1-2 napig, a korábbi meztelen lénynek válaszoltam, de már csak az írt vissza, aki újra felvette a szerepeit, és aki aztán rajtam verte le azt, hogy milyen meztelen volt, mert visszatérve a világba irtózatos megijedt attól, hogy egy szabad pillanatában megmutatta magát.
Én kaptam a tiltást és a kritikát, hogy túl intenzív vagyok, elfelejtette, hogy egy napja még kisregényben írt nekem arról, milyen radioaktív erő árad a vulvámból, és hogy ő annak az álmában odaadta magát. Fu,ez a képzet tetszik, ezt magammal viszem, a rádióaktív puncimat, legalább valamit gazdagodjak már az egészből.
A férfi megijedt a saját erejétől, saját isteni rádióaktivitásától, attól a ténytől, hogy angyal szállt a vállára, és végre színről színre szólt. És én bizony beleszerettem a benne lévő lehetőségbe, abba, aki ténylegesen ő, és elmondhatatlan az a fájdalom, amit azzal okozott, amikor hegytetei valóságosságából újra visszatért az álomba, és ráeszmél arra, hogy mit tett. Gyorsan kitörölte az összes levelet és annyit ír, fogadjam el, hogy neki családja van, békét akar, túl sok vagyok neki.
Gyűlölt egy fogalom ez az elfogadás, mert javarészt olyan jelenségek felbukkanásakor használják, amit lehetetlen elfogadni, mert akkor az ember saját magát hazudtolja meg.
Nem és nem tudom elfogadni a férfi szerepeit, a családját, melyet búvóhelyéként használ. Nekem nincs ilyen búvóhelyem, én azóta is itt lángolok a hegytetőn, ahol találkoztunk, ahova hosszú évek óta először gyalogolt fel, de ahol olyan szörnyen megijedt a szél erejétől, a nap hőjétől, az elemek kiszolgáltatottságától, hogy olyan messze menekült, ahol én már utol sem érem.
Én innen mozdulni sem tudok, mert mindig is itt éltem, a lét gyönyörűségének, értelemezhetetenségének középpontjában, ahol szabadon száguld át a tájon a szerelem. Aki bizony letépi rólunk az arrogáns, szellemi pózokat, a családot mint búvóhelyet, sőt az egész emberi egzisztenciát.
Igen, a hegyen szerelmesek lettünk egymáson keresztül az örökkévalóságba, és abba, ami azon is túl van, és én ezt a szerelmet most már halálig viszem magammal. Ő meg el sem tudom képzelni, hova tudta ezt rejteni.
Úristen ember, mit tettél a szerelemmel?
Borogassa hát magát a világ az elfogadással, istenkáromlás lenne részemről, ha elfogadnám a kérését, hogy hagyjam meg a hazugságában, hogy neki jó a családjában, amikor is egy nappal előtte még arról beszélt, milyen irdatlanul is hiányzik neki a könnyűség.
És mely ponton nem azt mondtam, hogy hagyja el a családját, és legyen az enyém, dehogy, hanem, hogy hívjuk fel a feleségét és a fiát is hozzánk, mert itt van bőven hely.
A szív hatalmas tér.
És milyen abszud, még a vezetékneve is hegyi, csak németül, az egész léte arra kötelezné, hogy maradjon ott, ahova tartozik. Csak hát az a fránya keresztnév, az a Kai, aki egyszer csak már nem adja vissza magát Gerdának.
Felnőtt, megcsontososodott apa lett, férj, üzletember, a meséje véget ért.