minden egyes párkapcsolat célja számomra, hogy eljussak ahhoz a ponthoz, ahol a másikat igazán megszeretem. Ezt úgy tudom leellenőrizni, hogy kívánom neki a legfőbb jót, aki sok ponton nem én vagyok, szóval, hogy szeretném-e, hogy ott, ahol én nem tudom beborítani – jelképes vagy konkrét ölelésemmel – más is ölelhesse. Ez lenne a poliamoria lényege. Ennek okán számomra minden kapcsolat célja az, hogy idővel poliamorrá nője ki magát, mert itt aligha vagyunk képesek egyedül egy másik emberi (isteni) lény összes igényének megfelelni, és úgy borítani be ölelésünkkel, hogy egyetlen porcikája se maradjon fedetlen.
Ám azt is tudom, hhez a ponthoz fáradtságos út vezet. Magam részéről akkor kezdek el igazán szeretni, ha már láttam a másikat teljesen széjjel esni, mert ennek híján csak mintákat, szerepeket ismerek belőle, azt meg minek szeressem, szóval az első igazi konfliktus után. Amikor is addig tépáztuk egymást, hogy egészében leráztuk a másikról az összes személyes vakolatot, és ott remegünk egymás az előtt anyaszült meztelenségüket is megelőző mivoltunkban.
Emlékszem, nagyon erős nap volt, az életemmel, a testi épségemmel játszottam, tudtam, ha még egyet odaszólok a magam sárkányos módján egész biztos a szeretett férfi be fog préselni a falba, és nem azért mert egy őrült állat és bántalmazó, toxikus, narcisztikus (jaj, ezek a divatos kifejezések, de végre én is leírhatom őket, ihajja) faszkalap, hanem mert elvettem tőle a harc során az összes ismert védekező eszközét, és semmi mása nem marad, mint a zsigeri nyers erőszak.
De akkor a szerencsém leállított, lekötözte hadonászó kezeimet, betömte a perlekedő számat. A pillanat, az angyal megkímélt és lefegyverzett. Amikor is végre kinyitottam a szememet vagy inkább a szívemet, és egy tetőtől-talpig remegő, az összes díszletétől megfosztott ártatlan alak tűnt fel előttem.
Azt hiszem, nem 1999. szeptemberében mondtam ki ennek a lénynek, hogy igen, veled (is) végigcsinálom, hanem ezen a délelőtt. Itt, ebben a teremtett ártatlanságában szerettem igazán bele.
És azóta neki a legtöbbet, szerelmet, másik nőt, sokféle ölelést, a legjobb jót kívánom.
És azt is tudom, hiába jutottam el a férjemmel ide, ha valaki új érkezik az életembe, vele is ezt a gyötrelmes utat meg kell járnunk, ez nem úszható meg.
Tényleg szeretni szeretnék. Más már nem érdekel ebben a jelenségvilágban