(az egyetlen olyan változtatásról, mely tényleg közös)
Miért is szajkózom évek óta a kapcsolataink reformját?
Mert abban tükröződik leginkább, legpregnánsabban az önmagunkkal való kapcsolatunk. Az, hogy mennyire is ismerjük és ennek okán szeretjük magunkat.
Önszeretet híján nem létezik szeretetteljes párkapcsolat, és szeretetteljes kapcsolatok nélkül nem létezik megtartó, igazi, szerető társadalom sem. A politika peremjelenség, a kormány, illetve rendszerváltás megtörténhet a felszínen, elzavarhatjuk a regnáló hatalmat, de ameddig az önmagunkkal való kapcsolatot nem tisztáztuk, ameddig ott nem váltottuk le a rendszert, addig úgyis csak a bábokat cserélgetjük a felszínen.
De hogyan is érhető el a teljes és megvalósított önszeretet? Lehet-e egy állandóan változó maszkot szeretni egyáltalán? Dehogy. Az önszeretet nem a személyes én iránti vonzalom, hanem a benső rendszerváltás következménye.
Mária Magdolna imádata, 2024, 84*84cm
A belső rendszerváltás pedig a személyes én ledöntése a trónról. A trón üresen hagyása, illetve, aki az önvalójához valamiféle jelképet rendel, akkor azon kép/eszme/isten trónra ültetése.
A belső rendszerváltás a születésünk óta oly valódinak tartott én megkérdőjelezése, valóságának leleplezése, hogy mögötte felfedje magát az, ami igazi. És aki ezt a munkát elvégezte, az onnantól istent lát ott, ahol addig szigetekre bomlott részeket, egészet érzékel ott, ahol addig párokat.
Aki ezt a munkát elvégezte, s száműzte önmaga mulandó részét, a személyes ént az uralkodói székből, az onnan kizárt, hogy monogám rendszerekben létezni tudjon, mert az onnantól a férje szeretőjében is istent látja. És pont. Ezen nincs mit szépíteni.
Mutasd meg, milyenek az emberi kapcsolataid, mennyire transzparens a házasságod, megmondom, ki vagy és hol tartasz önmagad felé. Egy végtelen egyszerű vizsga ez, amin gyakorta a szellemileg legmegdolgozottabbak, legspirituálisabbak buknak el. Mert hiába meditáltál, hiába pucoltad magad tisztára terápiákkal, coachokkal, tanításokkal, elvonulásokkal, semmi mást nem tettél, mint a trónon pöffeszkedő énedet toldozgattad-foldozgattad csupán. Belőle akartál istent teremteni, pedig annak menni kell.
((igen, ide kell hozzak egy szimpla, profán jelenséget, nézem a tiszás március 15-i jelmezbált a színpadon, és elfog az ideg, nem tudok mit tenni, ez a zsigeri reakcióm, amit persze azóta elmagyaráztak nekem, miért kellett, hogy így történjen. Értem, de ettől az érzés megmarad. Magyarországon élve mindenki tudja, ki az a réteg, aki ebbe a gúnyába bújik, és pontosan tudjuk, az a réteg, miként vélekedik a házasságról, milyen istent vetít fölénk uralkodónak, és milyen “keresztényinek hazudott” rendszerekbe zárja a szerelmet. És tudjuk – jaj ne álszenteskedjünk már – e “keresztényi” rendszer okán csúcson jár a megcsalás, az egymás átverése, csúcson jár az elfojtás, és ennek okán rettentőek a testi, fizikai következmények, mert az anyag visszatükrözi azt, ha hazudunk. És hazudunk, hazudunk, tízből tizenegy pár, de ha nem is hazudik, akkor elhallgat. Vagy jó színész. Engem már senki nem ver át a meséivel.
Minden férfinak, akit szeretek. A szeretni igének nincs múlt ideje 2014, 84*84cm
Tudjuk, hogy a hatalomnak párokba rendezett társadalomra van szüksége, mert afelett könnyebb uralkodni. A birkákat csak terelni kell, na jó isten nevében. A szerelemben szabadon élő, akár többeket is etikusan szerető, és ezt felvállaló oroszlánoktól megijed a juhász.
Ennyit a napi történésekhez, és ne legyen igazam, hogy rossz óment látok abban a díszöltözetben, még ha egyszer volt, hol nem volt ékes tervekkel- célokkal viselték azt. De azt azóta beszennyezte a történelem, amit piszkos vízzel nehéz tisztára mosni, és egyelőre a piszkos a vizünk, még a Tisza vize is. Mert az élet vize piszkos, és abból mer itt mindenki.
Az a társadalom, mely nem tűzi ki célul a párkapcsolatok reformját, az halálra van ítélve. Halálra van ítélve azért, mert a monogámia címszava alatt börtönbe zárja a szerelmet, a szexust. Árulásra, hazudozásra, elfojtásra kárhoztatja az embert, és ezzel elzárja a magával való őszinte kapcsolatot is. Mert aki, ha csak gondolati szinten is megcsalja a társát, mert a monogámiában csak erre van lehetőség, és ezt mindenki egyszer legalább megteszi egy életen át, az onnantól lelkiismereti okokból el van választva a saját szívétől. Mert a szívhez csak teljesen áttetsző lélekkel, élettel, felvállalt történetekkel járulhatunk. A szív pedig az isten szinonimája, aki felé így nem vezet út.
És a szívtől elzárt élet háborúhoz, hatalomvágyhoz, birtoklásvágyhoz vezet, mert úgy hiszem, azt a mérhetetlen szeretethiányt, amitől itt mind szenvedünk, csak ezek a démoni erők tudják egy kicsit csillapítani. De csak egy kicsit.