Június 6-a délutánján temettük el Svárcit, az egyik szilvafa alatt ástunk neki sírt. Én hoztam haza az állatorvostól a testet, melyet itthagyott. Éreztem, hogy utaztatom a halált. Sűrű, mély csend volt az autóban, holott odakint napközbeni forgatag. De mégis..de mégsem azt hallottam.
A sírba beletettük az egyik játékegerét, és az utolsó neki megnyitott szardíniakonzervet. Jó utat, kiscicánk, várunk vissza akármilyen formában! Ha még kedved van..

 

svárci2
Májusban sokat esett, így a június harsányzöldként lángolt.

Különös alakok, kik  kísérik a testet egy ideig..Mese ez, tudom, de még szövögetek néha ilyet. Elringatom magam vele. Jólesik. A fiam is akkor nyugodott meg, amikor Svárci már a végső nyughelyén pihent. Van valami mélységesen megnyugtató az anyaföldben.
Most, hogy 3 hónapja anyu is a föld alatt pihen, érzem csak mennyire fontos egy hely, ahol meg lehet látogatni a holtakat. Oda lehet ülni a sírjukhoz, és beszélgetni velük. Anyuval sokszor tényleg úgy vagyok most a temetőben, mint éveken át a konyhában, ahol a  tolókocsiban ült. Megérkezem hozzá,  leülök, és ő meghallgat. Néha “válasz” is érkezik, ritka gyönyörű pillanatok ezek, közelebb vagyunk egymáshoz, mint mikor élt.

 

svárci5

 

Zöldként ragyog a föld felszíne, mélyebben már piroslanak, narancsosodnak a színek, mintha ott már tűz lobogna. Nem tudom, kik ezek a lányok, lények, ember és állat között. Ők vették oltalmukba a cica testét, és nálunk itt fent valami puha nyugalom maradt. A kert “erőtere” alapjaiban változott meg.

 

svárci8

 

Aztán hozzákezdek az építkezéshez. Aprólékos, koncentrált munka ez. Állványt építek fel a semmi elé. Azt hiszem ez az állvány maga az életem. Szépen haladok, csak a derekam fáj, mert folyton rá kell hajolnom a képre, ülve nem érem el a közepét. Két délelőttöm így megy el. De nem baj, mégis ez a legjobb, amivel megtölthetem a perceket.

 

DSC09839

 

Ahogy építkezem derül ki, hogy a cicatest is csak egy öltöztetős ruha volt, semmi más, egy gyönyörű, koromfekete, fényes, bundás ruha.
“Nincs szükségem a világra. És nem is vagyok semmiféle világban.” -Nisargadatta Maharaj

Save

Save

Save

Save

Save

Save