Többször foglalkozom hamis tanítókkal – ezalatt azt értem, hogy nem címkézik fel jól a “terméküket”, és így félrevezetik a vevőt -,
és tisztában vagyok munkám szélmalomharc jellegével. Hisz gomba módra szaporodik a jelenség. Mára már lassan több a tanító, mint a tanítvány. De ez az az ügy, amit az utolsó lélegzetemig szolgálni szeretnék, még ha semmi eredménye sincs.
És kapom is rendesen a kritikát, hogy miért nem hagyom az egészet, és akkor azzal az érvvel jönnek, hogy úgyis mindenki a neki megfelelő tanítást hallja, többet el sem bírna.
Hát nem tudom. Ez számomra ordenáré lenézése a másiknak, mert ha valakit tényleg az isteni hang szólít meg, az legyen bármilyen tudati állapotban, érettségi szinten, meghallja azt. Csak és kizárólag a “fentről” jövő gyógyításban hiszek, amire nem kell és nem is lehet felkészülni, mert az a hang, a mi eredendő valóságunk, akit úgyis egyből felismerünk.
Én sem voltam húszévesen egy átdorbézolt éjszaka után készen, amikor váratlan felfedte magát előttem…És onnan már “csak” meg kellett értenem, mi történt, tudással kellett alápolcolnom e “végső” megtapasztalást.
És azért használom az idézőjelet, mivel akkor még hiányzott a teljes bizonyosság, hogy ez az, amit akarok, s hagytam elillanni a csodát. Egy pillanatom volt, hogy döntsek, és rosszul választottam..
Ma egyáltalán nem a kínálat sokszerűségével van a baj, nagyszerű, hogy létezik harmónia, béke, szeretet és üresség bolt, ahol bevásárolhatunk, mert minderre rettentő szükségünk van ezen az őrült úton.
De merem remélni, és ezt halkan írom, hogy létezik “végső kiszabadulás”-bolt is, mert ha nem lenne, tényleg oda lenne az egyetlen reményem, mert nekem erre van szükségem.
A fiatalkori megtapasztásom után igenis el kellett kezdem alulról építkezni, és nekem tilos volt ezek után a békeszeretetcsend boltba mennem, mert amit kerestem, az túl van ezeken..
De én is járok masszázsra, jógázok és ülök le “meditálni”, és még nagyobb szükségem van a szeretetre, tehát napi szinten használom ezeket a boltokat. És pontosan tudom, azért kavarok még ebben a létforgatagban, mert egy százalékkel még mindig jobban szeretnék szeretve lenni, mint kiszabadulni innen. És ezzel nagyon kemény szembenézni..
A baj azzal van, hogy a békét és csendet áruló bolt azt ígéri, hogy ha bevásárolsz nála, kiszabadulhatsz innen, pedig nem, az ő termékei csak a csendig, a békéig visznek el, és ezek még mindig csak jelenségek, még ha nagyon áttetszőek is.
Hosszú évek óta nem járok csekkolgatni tanítókat, néha yt-on belenézek némelyikbe, hogy képben legyek, de nem akarom bosszantani magam, mert nagyon megérintenek, és nem az öröm miatt.
Tegnap mégis úgy alakult, hogy betévedtem egyre, és ha nem szólalok meg, hogy ne már, ez itt a csendbolt, ne tessék idekeverni a végső szabadulást, akkor szerintem idegességemben és dühömben agyvérzést kapok.
Él valaki bennem, aki egy milliméter igaztalanságot sem tolerál, ő akart kitörni belőlem, ledöntve engem, a személyt, és ezért kezdtem el fulladozni a tegnapi rendezvényen.
Egészen bizonyosan meg sem szólalok, úgy hirdetik meg az eseményt, mint csendes, békés meditációt, hogy kikapcsoljunk a mindennapokból.
De itt talán a legnagyobb huszadik századi mester nevében beszélt valaki, és pont a Mester az, aki tiltakozott bennem.
(képeken az Arunácsala hegy és Ramana Maharshi, na meg az én szerelmes levelem festményen hozzá)
