Elhangzott a fonyódi Feng Shui Galériában, 2018. január 26-án

Évekkel ezelőtt fölhívott telefonon az azóta sajnos már elhunyt balatonfüredi
városi könyvtár igazgatónője, hogy vendégül fognak látni egy ifjú hölgyet, aki
selyemképeket fest: vezessem le a vele való beszélgetést! Örömmel vállaltam a
megbízást, mert mindig érdekeltek az új feladatok, s bevallom, a selyemfestésről
gyakorlatilag semmit nem tudtam. Halványan derengett ugyan valami, régi kínai
és japán képekkel kapcsolatban, de ez alig volt több a semminél.

Az   igazgatónőtől   megtudtam   a hölgy   nevét,   címét,   telefonszámát,   e-mail
elérhetőségét, így a szükséges adatok birtokában nekifogtam a búvárkodásnak.
Természetesen   –   mint   manapság   ilyen   esetekben   minden   alkalommal   –   az
internet segítségéhez folyamodtam. Így kerültem először kapcsolatba – igaz, csak
közvetett módon – Somogyi Rékával.

DSCN6355

Réka és Antal egyeztet épp

 

A műveivel való első találkozás sokkoló élmény volt számomra. Elkápráztatott
az a színes kavalkád, ami a képeiről felém áradt, ugyanakkor teljesen össze is
zavart.   Nem   értettem,   hogy   mit   fejeznek   ki   az   akkor   a   valóságtól
elrugaszkodottnak   látott   alakok,   jelenetek,   tájak   és   események,   és   ez
fölbosszantott.   Órákig   nézegettem   a   képeit   a   számítógépem   monitorán,   és
fogalmam   sem   volt   róla,   hogy   mi   ez   az   egész.   Azt   rögtön   éreztem,   hogy
érzelmileg döbbenetes erővel hat rám, és szerettem volna megfejteni  ennek az  okát, de erre képtelen voltam, és ez nyugtalanított.
Most   már   tudom,   hogy   akkor   hibát   követtem   el.   Racionális   módon
gondolkodva,   az   anyagi   világ   módszereit   alkalmazva   igyekeztem   közelebb
kerülni Somogyi Réka világához, holott ez teljességgel abszurd ötlet. Mert ezek az
alkotások   túlmutatnak   az   általunk   megélt   hétköznapok   világán,   egy   másik
dimenzióba röpítenek el bennünket, vagyis a szokásos módon nem értékelhetők.

Ha rezonálni akarunk velük, ki kell kapcsolnunk a szokásos módszereket, át kell
szállnunk egy másik vonatra, át kell lépnünk egy másik dimenzióba, ahol ezek a
csodálatos   képek   megszülettek,   élnek   és   elevenen   hatnak.   Olyan   dolgokat
mesélnek el nekünk, amilyenekkel a megszokott életünk során talán soha nem
találkozhatunk. Mert  fölborul az  általunk ismert rend, minden  irracionálissá,
lebegővé, érzelmekkel telítetté válik. A dolgok a szó szoros értelmében a fejük
tetejére állnak, megszűnnek a korlátok és szabályok, minden csupa nevetéssé,
vidámsággá  vagy   épp   furcsa   szomorúsággá   változik   körülöttünk.  Egy   olyan
erdőbe tévedünk be, ahol minden lépés, minden pillanat csodálatos mesevilággá
változik.

27021523_1623126617766763_6530426912679185333_o

Ez Somogyi Réka világa, amelyről ő maga így vall:
Számtalan vágy között, mely megannyi fájdalom oka, megjelent bennem egy,
amelynek ismeretlen a gyökere. Egy kérdés, melyre nem létezik az elme szintjén
válasz, de amely nyílegyenesen mégis a válasz irányába vezet.
Ki vagyok én a valóságban?
Úgy döntöttem, vagyis talán nem is volt más választásom, hogy lefestem az
utat, ahol járok. Minden festményemmel – elsősorban önmagam számára – tüzet
gyújtok, hogy ne fázzak. – (idézet vége)

DSC00603

Fauszt Terézia a képen, a Feng Shui Galéria vezetője

Mi   módon   került   kapcsolatba   egy   ilyen   –   elterjedtnek,   szokványosnak
egyáltalán   nem   nevezhető   –   festészeti   technikával?   A   svéd-német   szakon
elvégzett   egyetem   után   Németországba   került,   ahol   a   szállásadónője
selyemfestészettel   foglalkozott.   Micsoda   véletlen!   –   mondhatnánk,   holott   jól
tudjuk, hogy véletlen nem létezik. Az életünkben mindennek oka és értelme van,
még ha ezt nem is mindig vagyunk hajlandók tudomásul venni. Réka érdeklődve
fordult az akkor még számára is újszerű technika felé, a hölgy pedig bíztatta:
próbálja ki! Ez volt az a találkozás, ami eldöntötte és meghatározta az életének a
további   menetét.   Ez   lett   az   a   módszer,   amelynek   segítségével   elindult   az
önmegismerés   sokszor   kínkeserves,   ritkán   örömteli   és   gyakran   végtelen
hosszúnak tűnő útján.

DSC00598

Mert a művésznő nem tesz sem többet, sem kevesebbet,
mint kivetíti önmagából belső harcait, bánatait, álmait és ébredéseit, az életével
kapcsolatos kérdéseket és problémákat, amelyek az anyagi világ szintjén az általa
alkotott képeken manifesztálódnak. Igen, a képeken látható lány-alakok mind-
mind őt rejtik magukban, az ő alteregói, s a köréjük varázsolt, színes környezet az
ő világának a tükörképe.
Somogy Réka – talán nyugodtan mondhatom: mindnyájunk örömére – az
önmagához vezető útnak ezt a módját választotta. Őszintén kitárulkozik előttünk,
nincsenek   titkai,   mert   úgy   gondolja,   hogy   a   munkáival   másoknak   is   segít,
útmutatást, tanácsot ad, megoldást kínál. Vagy egyszerűen csak együttérzést
sugall, amire, tudjuk, mindnyájunknak nagy szüksége van.

DSC_0807 - Copy - Copy

Lemosni magamról a természetet 85*85cm

S talán fontos még megemlítenem, hogy az általa alkotott képeknek további
élete is van.  Lelépnek   a  falról, s ruhákká alakulnak át. Felvehető, hordható,
alkalmi ruhákká. S hogy miért éppen ruhák? Mert az alkotó úgy gondolja: nem
helyes,   hogy   a   ruha   csak   eltakar,   s   így   sokan   mögéje   bújnak,   titkolóznak,
igyekeznek elrejteni valamit. Ezért ő a festményeiből készíttet ruhákat, hogy azok
ne csak eltakarják őt, hanem őszinte kitárulkozások is legyenek a környezete
számára.
Ennyit szerettem volna elmondani Önöknek. Ha valakinek még bármi kérdése
van   az   elhangzottakkal   kapcsolatban,   vagy   azokon   túl,   a   megnyitó   után
nyugodtan forduljon a művésznőhöz: mindenkinek szívesen áll a rendelkezésére.
Gaál Antal