hogy teljesen felkészüljek arra, amire úgysem lehet – magamra -, egyszerre kellett otthonra lelnem a láthatók és a láthatatlanok között. És míg szemernyi kétségem is volt afelől, hogy néhai szeretteim kevésbé valóságok, mint én e testben, tudtam, nem lehet kész a mű, aki vagyok.
Míg egy távoli kontinensről hónapokon át gyönyörködtem benne, addig ő vágyakozva és rám gondolva, körém festette láthatatlan részemet. Szerelmének ugyanolyan színe volt, mint a halottaimnak.
Kitartó munkájának köszönhetően teljes átjárást kaptam a halandók világából a halhatatlanba, s váltam egyszerre lakójává e két vidéknek, hogy aztán mindkettő valódiságát leleplezzem végre.
A leleplezés örömteli fényében nem csak azt ismertem fel, ahogy épp elkapom magányos légtornász-táncos önmagam fent a semmiben, hanem az ő nagyságát is, ahogy a kötélen – mint kés élén – egyensúlyozik.
