Végtelenül meghat Shiva és Párvati együttérzése, amikor is látva az emberiség ész nélküli és javarészt tudatlan fel-alá rohangálását a sorsuk útvesztőiben, a legenda szerint megírták nekünk a védikus asztrológia útmutatásait, mely nem, mint személyre, hanem folyamra tekint ránk, létezések egymásba fonódó ölelkezéseként, ahol minden folyam-én egyetlen célja, hogy számos akadály legyőzése, feladat elvégzése, szunnyadó hajlam felébresztése során végül realizálja isteni származását. A védikus asztrológia célja maga a moksha, a megszabadulás, és a személy hozzásegítése ahhoz, hogy szerepein minél gyorsabban átlásson, és már csak az egyetlen célra koncentráljon.
Jómagam éppen csak e szent tudomány legkülső rétegeinek tanulmányozásánál tartok, de ha például már az e pár hónap alatt megszerzett tudásommal léptem volna bele a korábbi kapcsolataimba, egész biztos, hogy kevesebb vérengzés történik.
Magamat szerintem ismerem, a homályos, úgymond a tudattalan tartalmaimról extrém érzékenységem okán eddig is voltak sejtéseim. Eddig is mindig egy afféle sejtett használati útmutatást lobogtatva magamról léptem be a kapcsolataimba. Mindig nyomatékosan azt mondtam magamról, amit meg is valósítottam, légvárat soha nem árultam. Persze a kezdeti hévben sokszor a másik nem vette komolyan azt, milyen rendszer mentén működök. Ízig-vérig etikus poliamorként, ami egy rendkívüli szigorú és tiszta rendszer. E védikus asztrológia viszont most konkrét diagnózist állít fel a személyemről, ahol mindez ki is olvasható. Tehát most már papírom is van róla.
A gond mindig a másik személlyel volt, aki nem mindig volt ennyire tudatos önmagával, nem ismerte saját apró betűs részét, és az csak idővel került napfényre..
Most utólag, amikor a szerelmem védikus képletét nézem, döbbenek rá, atyaég, édes jó istenem, ez az ember méltán az én „ikerlelkem”, hogy hozzak valami kis divatos terminus technicust is ide. A lélek bennem ezt az első pillanatban felismerte.
Védikus tudósoknak írom, a Holdunk mind a születési képletben, mind pedig a Navasma, lélekképletben a Kosban van, ráadásul a Navamsában még társul a Holdunkhoz a Jupiter is. És ugye a védikus rendszerben a Hold számít. Döbbenet gyönyörű a képleten keresztül bizonyítékot kapni arra, miért éreztem azt, hogy magamat látom, mikor először találkoztunk, és miért nyugodtam meg, hogy jaj de jó, hogy te is testben vagy. Mert általa megkaptam a sorsom legszebb ajándékát, hogy egy másik szempáron keresztül elláthattam a bennem lakó, engem, mint szubsztrátumként tartó istenig.
És ráadásul mindkettőnk Kosja Asvini, ami egy nyers, fékezhetetlen erő, aminek a vágtázó ló a jelképe. Szóval itt a bizonyíték, miért rohantunk fékezhetetlen és feltartóztathatatlan egymásba, és ütköztünk aztán brutálisan, mert a képleteknek van azért egyéb része is. De minket akkor még csak a lélekikerség, a teljes holdas átfedés érdekelt, a lényeg.
Ám ahogy jobban elmélyedtem a rendszerben, megtudtam, hogy itt az is nagyon fontos, a bolygók hány fokon állnak az adott jegyben, és ahhoz képes az adott minőség milyen színvonalát, érettségét jelenítik meg.
Mindkettőnk születési Holdja 1 és 2 fok között van, ez pontosan annak az ész nélküli, szenvedélyes egymásba zuhanásnak a szimbóluma, amit gyönyörűen meg is testesítettünk, amikor először zárt ajtók mögött leültünk egymás elé. Igen, életem abszolút boldogsága volt az a nap, már amiatt érdemes volt megszületni. Átélhettem azt a gyönyört, hogy végre nem foncsorozott tükörbe, hanem a valódiba néztem bele, az „ikerlelkem” szívén át. Most is csak sírni tudok a gyönyörűségtől.
A képleteink egyéb részei aztán ránk zúdították a személyünk egyéb részeit, aminek okán szinte mindketten végzetes sebesüléseket szenvedtünk, de én mindig vissza tudtam menni a Holdamhoz, az alapzatunkhoz, és tudtam, minden nehézség csak a mélyebb és mélyebb szövetség feltétele. Aztán ráláttam a Navamsa Holdam fokára, és döbbentem láttam, míg én ott 1 fokról 28-ra jutok, a szerelmem megmarad egy életöltőn át a kezdeti 1 fokon, ami azt jelenti, hogy míg én felnövök e kapcsolatban, az életben, és be tudom illeszteni támaszként magamba a nehézségeinket, ő még közel hatvanhoz is a gyerek Holdja miatt, valójában egy életen át újszülöttként toporzékol, és öntudatlanul kapálózik. Döbbenet látni, hogy végül is ezt tette az összes nővel egy életen át, cicit akart, most és azonnal.
Szóval, hogy míg számomra nyitott az út a felnövésre, az érett Holdra, addig ő az élete végén is ugyanúgy fog lényegét nézve viselkedni, mint egy kisgyerek. Magyarul, hiába őrjöngök, ordibálok vele a fő utcán, és válunk ezért hírhedtté egész Tiruvannamailaiban, akkor sem fog ő felnőni, mert ez nincs a sorsában.
Most már tudom ezt, mert nekem bölcs és érett a Holdam, a Bharani állomáson, ami a transzformáció, a méh, a jóni szimbóluma, és ami óriási átalakulást enged nekem, de a szerelmemnek nem..
Ha ezt tudom előre, akkor nem társat keresek az “ikerlelkemben”, hanem visszafogadom magamba, a nagy anyába, a szentséges méhembe, ami nem e világi szervem, és csak szeretem. Ha ezt tudom előre, nem várom el tőle azt a felnőtt szintű etikát, morált, szókimondást, érettséget, amit az életben szerzünk meg, ha megvannak ehhez a feltételeink.
Emlékszem, egyszer, amikor hetekig együtt voltunk, és végre kisimult, egyik éjjel elsírta magát és azt mondta, de hát ő most is egy kisbaba, és bánjak akképpen vele. Ott, egyetlen egyszer az 1 fokos Navasma Holdja szólt ki belőle, és figyelmeztetett, hogy az „ikerlelkemmel” egy esélyem van, ha visszafogadom a magamba, és dajkálom.
És tudtam, hogy ekképpen kellene cselekedni, mert csakis, ha ringattam magamban voltam nyugodt, de a fenébe is bekapcsolt bennem a modern kori ezoterikus és pszichológiai kórus, és azt mondta, ki kell verni belőle a maximumot, ami egy érett férfi. De nem az ő esetében erre neki esélye sincs.
És igen, durva voltam és agresszív, de csak azért mert egy bébivel volt dolgom, és nem az érett Holdas férjemmel edzőttem, akivel harminc éve felnőttként ütjük-vágjuk és szeretjük egymást. Azt hittem, ezt a konfrontációt mindenki kibírja. De most tudom, csak az, aki arra született, hogy mint személy is felnőjön. És az én „ikerlelkem” ebben az életben nem ezt a lehetőséget kapta, de attól én benne, míg élek önnön isteni mivoltom csodálom, csak most már tudom, hogy nem felelős társként, hanem egészében visszafogadva magamba, a szívem alatt ringatva őt.
Igazából innen mindegy, kit lop meg, kit csal meg, kinek hazudik, mint ahogy azt az óvodában mi is néha tettük, de kinőttünk belőle. Ő nem fog, nem kapott keretet hozzá, és ennek mentén tényleg sokkal nehezebb vele. És nem hiába van egyedül a saját börtönében 58 éve, mert ezt aligha bírja el valaki, csak az “ikerlelke”
Tudom, látom, értem ezt. A védikus asztrológia miután megismertet önmagammal, mint kerettel, elhoz e ház, a személy kijáratáig, idáig ahonnan viszont már nincs mit megismerni, megérteni..Itt csak egy küszöb van, ami átlépésenek előfeltétele ez a sok tudás.
Itt kezdődik a szerelem. Mindaz, amiről eddig írtam csak érzelem, vonzódás, taszítás volt. Erről lehet írni, a szerelemről viszont még soha senki nem mondott ki semmit. Én sem fogok..