a József Attila-filmről még egyszer
Teljességgel egyetértek azzal, hogy mélységesen gusztustalan dolog József Attila pszichés problémáival foglalkoznunk, már önmagában a Szabad ötletek jegyzékét sem szabadott volna kiadni.
A tudatalatti nem véletlen van a nappali tudat alatt, és a tudattalant sem hiába hívják úgy, ahogy. Nem hiába létezik bennünk egy hatalmas rész, melyhez nincs hozzáférésünk. Úgy mondanám, a tudatunk előtti vidék a bennünk élő isteni birodalma, és minden bizonnyal ő végzi ott a dolgát, vagyis végezné, ha hagynánk.
Attila beteg lelkű lény, miként itt nagyjából mind valahol sérültünk, ki jobban, ki kevésbé. De betegségéhez ő is megkapta a gyógyszert a sorstól: a lírát, hogy a legkomolyabb gyógyítást elvégezze önmagán. Az írás volt az ő istene és egyedüli megváltója.
Az élettől két eszközt kaptunk a viszonylagos gyógyulásunkra, az egy kicsit könnyebb és jobb életre, és azt nem úgy hívják, hogy pszichológia.
Az egyik az alkotás. A megnyilatkozás, aminek nem kell feltétlen művészi színvonalúnak lenni, bár szerintem, ha lenne tere és ideje az embernek, mindenki képes lenne valami teljesen egyedit alkotni. Igen, van valami igazság Beuys kijelentésében, hogy mind művészek vagyunk, és, hogy ez nem a tehetségről szól, hanem a szívről, a kitartásról és az istenkeresésről.
Én nem vagyok tehetséges, ezt tudom, csak kitartó és őrülten szerelmes abba, amit meg nem ismerhetek, és ez a szerelmes láz hajt egész fiatalkorom óta önmaga felé. Amikor írok és festek a bennem lévő tudat előtti résszel érintkezek, isten (=az ismeretlen) fest bennem és ő küldi a szavakat, és igen, ez egy mindennap, évtizedek óta tartó terápia, amiben nincs szabadnap.
A másik gyógyírt pedig nemes egyszerűséggel szerelemnek hívják, ami az én gyógyszerem is, és a film is bebizonyította, József Attilának – vagyis mindenkinek – egészséges szexus és szerelem kellett volna. A szexust a férfiban pedig nem egy szexuálpszichológus, hanem a belé szerelmes nő tudja meggyógyítani, mivel sokat éltem, erről is van tapasztalatom. Nincs impotens férfi, ha az szerelmes nő kezei közé kerül. .
Mióta mondom, receptre kellene felírni szeretőt, és aztán, hogy elbírjuk a szerelem erejét, alkotnunk róla, mert a szerelem isteni erő, és alkotás nélkül elviselhetetlen.
Ja, de nem, előbb meg kellene tanulni szeretni, pontosabban megérteni végre a szerelem misztériumát, hogy nem embert, csakis az istent szeretjük a másikban. És a szerelem és az alkotás az imánk.
Ennyit kaptunk, ehhez képest nézzük meg, mit tettünk a szerelemmel, amikor monogámiába zártuk, a művészetről ne is beszéljünk..
Ja igen, és azért a film után vagy helyett olvassunk inkább József Attila – verseket, ahol felsejlik Attila lényegisége, párbeszéde a benne a lakó tudattalannal. Amihez szegény Edit hozzá sem ért.