Hagytam, hogy lassan és finoman összekötözzenek, hogy mind feszesebben szorítson a zsineg, és a csomók egyre mélyebben a bőrömbe vájjanak. Napok óta kérleltem őket, és aztán végre, együttes erővel, férfiasságuk összeadásával lenyugtattak. Erre egyedül képtelenek lettek volna, mert miközben semmi mást nem akartam, mint mozdulatlanságot, mégis óriási ellenállással védekeztem, és miattam össze kellett fogniuk.
Megszántak hát, mert nem bírták nézni kínlódásomat, ahogy halandó énem élősködik rajtam. És miután az egyikük lefogott, a másikuk kötözött, én – miközben a testem már mozdulni sem tudott – kiszabadultam, és magam nélkül néztem végig a játékukat.
Kegyetlen parti volt az övék, élet-halál harc fekete-fehéren,
a hímerők rettentő összecsapása, ahol már előre kihirdették a győztest, aki a hatodik napon teremtett, első és ártatlan férfi volt.
A világban ma diadalmaskodó férfinak ezúttal befellegzett, hisz egy ponton túl sem az egyikük régi és gyors trükkjei, sem a másikuk elnyújtott technikai játéka nem nyerhetett.
Gratuláltam a döntetlenhez, majd megtettem az első lépésemet, ami mindig a legnehezebb.