Az életünket egyetlen egy okból kaptuk, pár évtizedünk van arra, hogy felhasználva az előttünk itt jártak tudását, tapasztalatait, illetve saját megéléseinket, elhelyezzük személyes énünket egy nagyobb rendszerben. És miután megértettük, ki a valótlan részünk, realizáljuk a valóságunkat ebben az emberi testben. Nem kis csomag, amivel érdemes már egész gyerekkorban elkezdeni, és fiainkat, lányainkat is arra ösztökélni, hogy idejekorán megtegyék az ez irányú erőfeszítéseket.
Mert végül is jó esetben hetven, nyolcvan évünk van arra, hogy felépítsünk egy stabil személyiséget, és ami az abszurd, ezzel párhuzamosan demisztifikáljuk is azt. Mert csak egy kiművelt, felnőtt ént érdemes lebontani.
Esetemben egy az elejétől fogva tartó, két irányú cselekedetről van szó, mert miközben már egész korán megkezdtem a személyiségem felépítését, a halandó énem megszilárdítását, céljaim voltak, tanultam, utaztam, ezzel párhuzamosan elindítottam a személyem valóságosságának megkérdőjelezését is. Ötévesen leültem a nagy tükör elé, és megkérdeztem, ki vagyok én? És azon nyomban elindultam a válasz felé, amiről aztán jó pár év múlva kiderült, sosem lesz az enyém.
Mindezzel azóta is így vagyok, egyszerre építem és bontom le magam. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan képzem magam, de nem összevissza, úgysem lesz minden tudás az enyém. Így kiválasztottam egy területet, a művészetet, és annak berkein belül kutatok, de ezzel párhuzamosan egy a személyt visszabontó folyamatba is kezdtem a festészetemmel és az írással.
végül India is lealjasodik..
Fiatalon még igénybe vettem pár segítő szakmát, egyszer voltam pszichológusnál, hipnoterápián, de roppant mód felszínesnek találtam és untam ezeket, és azóta szerintem nincs olyan modern kori terápia, amit ki ne próbáltam volna. Csak azért, hogy ne úgy állítsam azt, hogy nem érdekel, hogy nem ismerem. Aztán rájöttem, ezekre pont nincs szükségem, mert a művészetemmel sokkal mélyebben magamhoz érek, mint bárki, aki kívülről ígér segítséget. Na meg ráláttam arra is, mekkora bajban vannak egyes segítők is..szóval, elég egy vak – aki én vagyok – a csapatban.
Ennek köszönhetően van egy stabil énképem, és bírok egy használati útmutatással személyem kapcsán, amit nem rejtegetek új ismeretségekkor. Nincs titkom, nincs semmi olyan rész bennem, amiről ne mernék beszélni, de tényleg. Együtt élek a félelmeimmel, és pontosan tudom, mi az, amire van gyógyír az életben, és mi az, amiből nem lehet meggyógyulni, és a hatását életem végéig szenvedem és cipelem. Világos számomra, hogy mint személy sosem leszek teljes, gyógyult, de mert ismerem magam, senkinek nem árulok zsákmacskát, szóval azt, hogy minden ponton rendben is vagyok.
mint spirituális turista
És a csoda, a legszebb pedig, hogy tizennyolc éve szerelmetes kapcsolatban vagyok a tanítómmal, aki számomra a valóság felé mutat. Szóval egy nehéz, de térképpel jól járható terep vagyok, és aki kéri, annak adok is térképet.
S mert magamból indulok ki, így ugyanezt várom el a másiktól is. Ám, amit javarészt tapasztalok siralmas, hazugságok, árulások, lopások, becsapások mentén él az emberi nemzetség java, és gyorstalpalón szerzett ezoterikus tudással öntik le magukat képzetlenül megöregedett suhancok, és a tényleges személyiségfejlesztést kihagyók.
Sokat szenvedek miattuk, mert sajnos mindenkinek megadom a lehetőséget..
Az idén egy a fél életét az Arunácsala hegynél élt férfi vezetett meg, aki hiába kószált évtizedeket a szent hegy körül, valódi találkozása nem volt vele, máskülönben tolerálhatatlan lenne számára, hogy csal és hazudik, és magát a századik, a hegy körül lebzselő tanító akármilyen üres szólamával díszíti. Természetesen már az első hónap után egy pár elszólásából egyértelmű volt számomra, hogy fiatalkori sérülésekkel szembenézni nem tudó, a családjától elmenekülő szerencsétlenről van szó, aki ahelyett, hogy komoly benső munkába kezdett volna, megúszásra játszott, és kiutazott a hegyhez. Ott aztán gyorsan feltankolta magát valami ezoterikus tannal, felvette a helyi szentek díszeit, és a világtól megszabadultat játszott. Mindezzel itt Európában egy szegény lúzer lenne csupán. Mivel jó színészi képességei és kellemes külseje van, nők tömegét vonzotta maga köré, akik el is tartották egy életen át. Iskoláit nem vette komolyan, zenészi képességeiben sem mélyedt el igazán, így mint a nőket, a hangszereit is felelősségvállalás nélkül váltogatta, aminek az lett a vége, hogy isten igazából egyiket sem szólaltatja meg igazán.
A botrány az, hogy rettentő arroganciával épített ki maga köré egy innen-onnan hallott ismeretekből összetákolt okoskodáshalmazt, amivel még majdnem engem is átvert. De persze csak majdnem, és persze vinnyogott is rendesen, amikor kéjesen lelepleztem.
Szerelmet hazudott, miközben a háttérben egy szegény szerencsétlen japán nő várja, hogy kosztot és kvártélyt adjon neki, amikor Indiában túl meleg van..
Természetesen személyes szinten roppant fájdalmas ez az egész, és szomorú magamra nézve, hogy egy Trabantról elhittem, hogy Ferrari egyetlen napig is, de mindez azért van, mert magamból indulok ki.
szerelmes levelem a japán metamoromnak (poliamor kapcsolatokban így hívják a szerelmem szerelmét)
Tanulság nincs, fájdalom van és veszteség, méghozzá abbéli, hogy noha ő, mint személy egy cseppet sem, de akit magából ígért, azt azóta is kétségbeesve keresem, mert nem játszom el, hogy számomra semleges ez a világ, és minden úgy van jól, ahogy van. Jaj istenem, mennyire fújok ezekre a szólamokra! Hanem bevallom, hogy tép és csíp és nyúz ez a világ, mert emberi lény vagyok, és, hogy ne egyen meg az isten hidege, minőségi, önmagát ismerő egyedekre van szüksége.
Történetem személyessége lényegtelen, a leírtak jelensége sajnos kortünet, mivel neveket sosem említek, így nem sértek alanyi jogokat, és még elrettenteni sem akarok senkit, de azért óvatosan a legközelebbi indiai utazással, hisz az egyes szent helyek körül, tanítók lábánál rendkívüli mennyiségben hemzsegnek az ilyen egyedek.
A leírtaknak egy célja van, írjatok magatokhoz használati utasítást és kérjetek a másiktól is, és ha nincs neki, gyanakodjatok rögvest.
A hegynél meg találkozzunk jövő februárban, és bőven lehet, hogy egy újabb csalóba szeretek bele, mert jövőre sem leszek gyanakvóbb, mert addigra majd még jobban magamból indulok ki, mint most, és mindenkinek esélyt adok..egy ideig.