a jó sors vagy éppen a balszerencse Nagymarosra vezetett 2023 tavaszán, amikor valami kislányos vagy inkább ősöreg érzelemmel vezérelve beleszerettem a helyi ingatlanosba, és végül miatta – igen ennyire abszurd vagyok, miatta – itt is kikötöttem, meg még sok helyen, mert én bizony nem landolok sehol. Néztem én, néztem én azt a kedves férfiút már mikor a házat mutatta, de látni csak akkor kezdtem, amikor az egyik beszélgetéskor leültünk a Duna partra, és megnyílt előttem a másik oldalon magasodó Visegrád. Ott és akkor egyszer csak beleszerettem a hegybe, amit a mellettem ülő férfira vetítettem rá, valakinek mesélnem kellett arról a gyönyörűségről, amit átélek.
Ha Indiának van Arunácsala hegye, nekünk magyaroknak miért nem lehetne Visegrádja? Ha az Arunácsala Shiva testet öltése, miért nem lehet, hogy a mi hegyünk épp Shaktié? Ki mondja meg, hogy valótlanságot képzelek, amikor Shakti azt mondja, szerelmes vagyok Shivába, utazz el, kérlek újra Indiába, és vidd el neki az ölelésemet. Elfogadom, hogy képzelődök, de csak attól, aki önmagát sem tartja többre, mint egy délibábnak az alföldről éppen kiemelkedve. A többiek most már végre maradjanak csöndben, túl nagy nekem ez a zajuk és unom az okoskodásaikat nagyon.
daniréka és Shakti-hegy. 2023, 85*85cm
Itt ülök hát Nagymaroson, heti egyszer kijárok Shaktihoz Budakesziről. Jó, hogy van ez a nagyszerű vonat, Vác után változik meg igazán a táj, a konyhából majdnem látom a hegyet, és ma már kétszer kisétáltam az utca közepére, hogy megálljak és kifejezzem Shakti előtt a hódolatomat. Még jó, hogy csak nagyon kevesen tudunk Shaktiról, különben itt is akkora spirituális bazár lenne, mint Indiában a hegy körül.
Puncika és két Visegrád. 2024, 84*84cm
Egy éve, hogy valami eszement elhatározással kitűztem magam elé a célt, hogy a jelenségek legintenzívebb fajtáját a szerelmet fogom kutatni – amit nem és nem keverek a valósággal – ezen az úton Shakti ad támaszt. Ha ő nincs, nem tudtam volna végigmenni azon az úton, amit a szerelem kijelölt elém, mert sajnos a kutatásomhoz én is kellek, az életgyakorlatom. Nekem kell szerelemben égni, míg jómagam is tűz nem leszek. Csak addig fáj, amíg a tűz leégeti talmi természetem. Egy éve itt vinnyogok, mint valami szerencsétlen állatka összevissza megsérültem, cafatokban lóg a bundám, folyik valami a szememből, rühes és tetves is vagyok.
Tényleg a disznóólba mentem el a szerelem után.
Shakti Fujihoz utazik hiába, hiába jéghideg monogám Fuji/Fumie nem fogadja, Shakti/Visegrád mégis győz!!Mert ez a szerelem rendje, bocsi Fumiekám, hiába pénz, hiába férfifelvásárlás. 2024, 84*84cm
Óriási szerencsémre velem tartott néhány hasonlóan az őrületbe, az abszurditásba a férfiért alászállni képes nő. És nem, és nem és nem vagyunk betegek, a férfi gyalázata nem és nem a mi gyalázatunk tükörképe, és ez nem hárítás. Ha valamit tanultam ezen az úton, ha felfedi magát a szerelem – persze lehet vinnyogni, könyörögni kegyelemért – de feladni soha, és nem és nem odafigyelni arra, mit tesz a férfi velünk, mert fog, mert rettentő rossz állapotban van, és akárki akármit mond, női segítségre szorul.
És aztán az történik, hogy a szerelem leégeti rólam a koszos, sérült, cafatokban lógó bundámat, és eltűnik az, akinek fáj és csak a szerelem marad.
Én.