Szerencsére nem a világunk mintáit utánozva élek az Igenekkel, egyáltalán nem gondolom, hogy azt csak egyszer lehet kimondani, viszont, ha kimondom, az nekem a holtomiglan,holtodiglan-kategória. Legalábbis eddigi tapasztalataim szerint rajtam sosem múlik egyetlen egy szakítás sem. Engem szoktak elhagyni, mert azt az akadálypályát, amit a másikon felcsillanó Szerelemért kibírok csak az viseli el, aki félig tényleg nem ebben a világban él, és „isteni” segítséggel görgeti maga előtt a sorsát.
a 2020-as az addigi három Igent feldolgozó festményem. 84*84cm
2020-ban festettem egy képet arról a három Igenről, melyet addig kimondtam. A férjemnek, akihez fehérben mentem feleségül. Majd egy különös, manószerű fiúkának, akihez szürkében, és a harmadiknak, akit a világból elmúlásként, halálként csúfolnak, és aki elé feketében járultam.
És mindhárom esetben csak igent mondtam a találkozásra, aminek a részemről soha, de soha nincs vége. És azt tudom, az út embert próbáló lesz és volt és van minden esetben, mert a felnőtt kapcsolatok ezt kívánják.
Azt, hogy a három igenem egy negyedik is követni fogja, sosem gondoltam volna, azt hittem, a halál tényleg a vég, ezek szerint dehogy. Az igazi hegymenet ott kezdődött, amikor találkoztam a bájosan mosolygó, észak-német zenetanár külsejű, látszólag a légynek ártani sem tudó férfivel. Akiről csak később tudtam meg, hogy ő a halálnál is nehezebb szerető. Az isten se gondolta volna, mi mindent is rejt a kerek olvasó szemüveg..
Egy éve, amikor Radha Ma- Ashramjában jártunk kettesben- aki számomra az egyetlen szívbe szúró találkozással ajándékozott meg az Arunácsala környékén élő útmutatók közül, melyek közül pár esetében tényleg azt gondolom, amit Papaji mondott, hogy a ráksaszák( démonok) is tanítópózban tetszelegnek, és nem csak ők, de az ő útmutatásaikat követő, vak tanítványok is a pokolba jutnak – megálltam Radha Ma szamádhi sírhelye előtt.
Radha Máról tudni kell, hogy 2011-ben benzint locsolt magára, és felgyújtotta magát.. Én 2009-ben találkoztam vele, és fogta másfél órán át a kezem az egyik összejövetelén, amit ő okosan, szerényen sosem nevezett szatszangnak, és azt mondta, ha igazi tanítást akarsz, ne itt húzd az időd, hanem menj a Ramana Ashramba.
Radha Ma
A sír mögött egy falba vájt odúban Naraszimha szobra áll.
Keresztelő és menyegző. 2025, 84*84cm
Naraszimha nem egy mosolygós istenke, ő az áldott agresszió maga. Azt jelképezi, amitől a modern kori, rózsaszín ezotériává süllyedt, a valódi önkutatás pszichológia vizsgálódássá degradált spiritualitás menekül, hogy igenis a megfelelő helyen az erő, a háború, a gyilkolás is lehet szent cselekedet.
A férfi(m), akin keresztül a Szerelem felfedte magát előttem, nem kérdezte, hogy akarom-e őt, de nem is kellett kérdezni, mert Naraszimha tette fel e kérdést nekem. Mely szerint elviselem-e azon az alakon keresztül is a Szerelmet, akiben oly sok feldolgozatlan trauma lakozik, öntelt gurujelöltként internetről hallott tanokkal mocskol be engem, s aki személyként a hazugság, az árulás testet öltése?
Az Igenem ugyanolyan határozott volt, mint korábban háromszor, mert tudtam, nekem a Szerelem az uram, őt szolgálom, és ha ő úgy dönt, hogy egy számomra etikailag, morálisan vállalhatatlan emberen fedi fel csodálatos erejét, én akkor is Igent mondok neki.
Azt tudom, hova vezet az, ha a világ mintáit és rendszerét követem, ahol emberekbe leszünk szerelmesek, aztán, ha nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeinket, kiszeretünk belőlük.
Soha nem voltam emberbe szerelmes, csak a Szerelembe magába, mely önkényesen uralkodik a sorsom felett, és ő sokkal jobban tudja, mi jó nekem.
Az, hogy a férfi mellett állva igent tudtam mondani Naraszimhának, életem szerencséje, ugyanis a férfi démonjai elrejtett nyomorúságaim tükörképei is voltak, és Igenemnek köszönhetően egy éve az oroszlánfejű istenség kezelésében vagyok. Véres operáció ez, de az egyetlen hatékony, hogy meggyógyuljak, és az Igenem még erőteljesebb legyen, mint valaha.