Sajnos mire Valerie Solanas pisztolyt ragadt, és többszörösen meglőtte a pop-art gurut, Andy Warholt, már túl késő volt. Mert addigra Andy már végérvényesen átírta, bemocskolta, saját kis céljaira használta fel a művészetet.
Persze kár bűnbakot keresni, mert Andy nem volt más, mint egy addigra már több, mint egy évszázada, valamikor az impresszionisták idején elkezdődő folyamat testet öltése, ami szép lassan, de biztosan lealjasította a művészetet.
Szóval Andy Warholnak hívják azt a jelenséget, aki nem köntörfalazott tovább, és egyszer és mindenkorra lerombolta az utolsó hidat, mely – mert addigra kiderült, sem vallás, sem tudomány nem kínál valódi átjárót – a halandó számára még lehetőséget nyithatott volna önmaga halhatatlansága felé.
Ahogy a hagyomány mondja, egyszer volt hol nem volt, kilenc híd feszült lét és nemlét között, így az élet számtalan pontján kijáratot biztosított az énből önnön hatalmassága felé, melyek az évszázadok alatt egy kivételével mind leomlottak.
Ám amikor Andy Warhol a művészetet teljességében pénzgyártó tevékenységgé degradálta, s megjelentek az emberi kezet sosem látott, sokszorosított művei, az utolsó átjárónktól is elbúcsúzhattunk.
Mindazért, amit Warhol véghez vitt a művészetben, már bőven megérdemelte volna a golyót, de amikor Valerie Solanas rálőtt, nem csak a művészet ellen elkövetett gaztettei miatt bűntette.
Tisztelem és nagyra tartom Valeriet, akit Andy alkotói létében, nőiségében, írói minőségében is megalázott.
Solanas apjától sokszororosan abuzált gyerekkora után vállaltan leszbikusként, radikálisan beleszállt a férfi nembe. Még talán soha senki nem merte ennyire hangosan kijelenteni, a Y-kromoszóma a hibás kód maga, és azon kívül, hogy a hím a magját a nőbe hintse, hogy az fenntartsa az evolúciót, semmi keresnivalója sincs ebben világban. Egészen Ádámig visszamenve megvizsgálta a férfi szerepét a történelemben, és hát nem sok piros pontot adott neki.
Miután téziseit papírra vetette, a nagyobb népszerűség, a gondolatok elterjedésének érdekében Andy Warholhoz jutatta azokat, hogy közös művet hozzanak belőle létre. Mondjuk itt egy kicsit gyanús a dolog, mert végül is minek ment oda..Mit remélt egy a művészetet a tömeggyártás színvonalára süllyesztő Andytől, aki végül egyszerűen ellopta Valerie írását, és saját történeteibe, színdarabjaiba építette bele.
Valeriet tette elkövetése után pszichiátriára, majd három év börtönbe zárták. Warhol viszont még az őt ért sérüléseket is mutogatva folytatta művészeti hakniját.
Felmerül a kérdés, Valerie lövése önvádaskodás volt-e, vagy éppen ellenkezőleg, egy igazán bátor, az igazságért élő nő válasza Andy Warholra, aki nem hallgatott, így nem vált cinkossá a bűnösök között?
Harca a fennálló patriarchális rend elleni ütközetről, és a művészet megmentésére tett erőfeszítésként is értelmezhető.
Ám sajnos Valerie élete is egy újabb tanúbizonysága annak, ez az élet nem kedvez az igaznak, a hamisnak viszont annál inkább. Nézzünk csak körül, mivé lett a művészet a nagy múzeumokban Andy Warhol óta.