Vajon mit tettünk mi nők a patriarchátus megjelenéséért? Mi kialakulásában a bűnünk, és mivel tehetjük jóvá, jobbá ezt az egészet?
A hétvégén találkoztam egy a patriarchátus trónján pöffeszkedni vágyó férfivel, pedig én kis naiv a származása (tőlünk keletről jön, de nem árulom el, honnan, mert hamar átesnénk politikába..), a kultúrája kapcsán óriási kíváncsisággal mentem hozzá, és azt gondoltam, majd elbeszélgetünk őseink történeteiről. Vártam, hogy majd mesél országa művészetéről, s hallgathatom, hogyan beszéli csodálatos anyanyelvét.
A barátommal utaztunk hozzá, és volt valami naiv remény bennem, hogy majd egyikünket a bal, a másikunkat a jobb térdére vesz, és mint atyácska megmelenget minket.
Sabine Lichtenfels
De hát ugye a dolgok mindig másként alakulnak, mint ahogy elképzelem, s a visszautasítására egyáltalán nem voltam felkészülve.
Ráadásul -én az abszolút naiva – a Hungarian lingam című festményemből készült kerámiát vittem neki ajándékba, jelezve férfiúi nagysága előtti hódolatom nőtársaimmal. Szegény kis kép valahova a sarokba került porfogónak, és engem pedig elintézett annyival, amiről tegnap is írtam, hogy őt nem érdekli a szerelmet körbeünneplő “poliamor” ideológia, ő tiszta viszonyok között él, éppen persze egyedül, és a lánya sem beszél vele..
Az egész vendégség alatt nagyjából rejtekeztem, mert a belőle áradó megvetéssel, lenézéssel szemben nem akartam felvenni a harcot, amúgy esélyem sem lett volna. Ezt amúgy is bebizonyította a történelem..
Hungarian lingam, 2024, 84*84cm
Ma reggel volt egy pillanat, amikor én az asztalnál ültem, ő meg lenézett rám. Soha nem látott, a nőt megvető dölyf, gőg, önelégültség volt benne, miközben az egész alakja félelmetes törékenységet és erőtlenséget sugallt. Na meg azt az érzést, hogy na, téged is elkaptalak, és mint egy szúnyogot elnyomlak, mert többet ezzel a szabados gondolkodásoddal úgysem érsz egy ilyen vérszívónál. És mindez becsomagolva valami modern guru ráaggatta mézes-mázas köntösbe, és hangzatos szavakba, de ezeken én tökéletesen átlátok, ami újabb fekete pont nekem, mert még megvezethető sem vagyok.
Ahogy ott ültem a széken csak úgy ömlött rám a patriarchális világhatalom a magamfajta, az uralkodó rendszeren változtatásokat eszközölni akaró nők iránti gyűlölete. Soha életemben nem éreztem ennyire töményen, micsoda mélységes megvetés, ellenállás van az efféle férfiben irányomban. Mintha a nők összes traumáját érintette volna meg bennem ez a pillanat.
Az első reakcióm az volt, hogy elsírtam magam, és úgy menekültem a helyről, ahogy csak tudtam. Autóba pattantam és elindultam Tamera ( https://www.tamera.org/about/) felé, mert a közelében voltam, és tudtam, végre nyitva van a könyvesbolt. A reggel után remegve érkeztem a helyszínre, ráadásul a gps valami homokos földúton hozott, ahol kis híján el nem süllyedtem.
Begurultam Tamerára, az ülésen mellettem volt az ajándék Sabine Lichtenfelsnek, a központ vezetőjének, aki az életét tette rá arra, hogy a világot az ilyen irtózatos erejű, férfiuralomtól meggyógyítsa. Be akartam adni a könyvet Sabinének a könyvesboltba, és eszembe sem jutott, hogy ő is a helyszínen van, mert folyton utazik, de ő volt az első, aki egy kis elektromos autóval a semmiből elém gurult. A világ vége után egy kilométerrel. Kiugrottam a kormány mögül, és az út közepén odarohantam hozzá és ismeretlenül a nyakába borultam. Ahogy nyújtottam felé a könyvet esni kezdett az eső, az égre mutatott, és azt mondta, micsoda gyönyörű jelzés.
Igen, gyönyörű égi jel volt, egyre csak zokogtam..Csak az a nehéz, hiába az égi jelzés, egy megtartó közösség nélkül le nem bontjuk ezt a mára amúgy rozoga patriarchátust.
És ki segít nekem abban, hogy lebontva a férfi hazug pózát felfedjük az ő isteni, aranyló mivoltát, mert ahogy a képen is rajta van, ez egyedül nem sikerülhet?!