“Hasonló lett a bukott Hatalmakhoz: látásának középpontjában már nem az isteni Teremtő halhatatlan fénye állt, hanem saját sötét pontja, a világon kívül fekvő zárt pont: az én.” – írja Hamvas az újonnan kiadott Scientia Sacrában.
Amikor már a legizzóbb szerelem idején előre gondolkozom, és a kapcsolat kinyitására áhítozom, akkor az hajt, hogy nehogy elkövessem a legnagyobb a hibát, – az ember ordenáré bűnét, amivel fölénk emelte a monogámiát, és kerítéseket emelt a szívek köré, – hogy bezárom a szerelmet egy kapcsolatba.
Tudjuk, tapasztaljuk, nincs új a Nap alatt, a szerelem halála a biztonság, a kiszámíthatóság, a birtokvágy, a magántulajdon. A szerelem éppen abban az éberségben akar minket megtartani – mint az egyik legnehezebb szellemi praxis, -, hogy semmi kapaszkodónk nincs az életben. Sem ház, sem kapcsolat, sem rang, sem pénz, sem elképzelt istenképek nem tartanak meg, hogy a halálunk előtti utolsó percig az egyetlen biztos pont a saját kicsike szívünk, amivel egyedül képesek vagyunk felfogni a szerelem érzésén keresztül végső valóságunk.
Hungarian lingam 2024, 84*84cm
Persze én is ismerem a házasságok jó kis akolmelegét, apu békés horkolását az ágy végében, az egyre szárazabb öleléseket, a szeretetből lenyomott aktusokat szombat délelőtt, amikor a gyerek edzésen van, de azt is tudom, ez már “csak” a szeretet, a barátsággá, szövetséggé szelídült szenvedély, az élet biztonsága. Ez már az a rész, amikor várat építünk a hídra, ami a születéstől a halálig vezet, és azt hisszük, majd az megvéd minket attól a borzasztó ténytől, hogy egy életen át a szakadék felett egyensúlyozunk.
Mindenki tudja, hogy a szerelem az valami egészen elképesztően más terület, az az isten birodalma, ahol nincs semmi biztonság, ahol egy ismeretlen hatalomnak vagyunk kiszolgáltatva, amit oly nehezen visel el az én, aki kormányozni akar.
Nekem egy kötelességem van, a szerelem szenvedélyét életben tartani a végéig, ha kell kapcsolatról kapcsolatra menekíteni, vagy a meglévőt kinyitni, hogy át tudja járni a szerelem, különben landolnék én is valamelyik békés kis akolban útközben..
De én haza akarok érni. Ide, ahonnan el sem indultam.
(borítókép: Hungarian vulva részlet)