A férfi talán a legközvetlenebb módon a nőn keresztül kapcsolódik önmaga isteni természetével, és a szexus lenne az az út, melyet a hagyomány, az eredet azért adott ajándékba az embernek, hogy azon keresztül a legközvetlenebben törekedhessen az isteni önmaga felé.
A szexus eredetileg közös szádhana, a végső igazság megvalósításáért tett szentséges erőfeszítés.
A teljes isteni realizációban nem hiszek ebben az életben, hisz a test, az én az utolsó pillanatig akadályunk lesz. Állapotokat, üdvös helyeket lehet elérni ebben a formában, és ez nem kevés, a megvalósítás pedig a „túlparton” vár ránk, jelentsen is ez a szó bármit. Van, aki ellentmond ennek, őt én nem bolygatom, nyisson csak iskolát féltudással, félmegvalósítással, van belőlük bőven elég..
Szerintem ha léteztek is valaha teljes istenrealizációt átélt emberi lények, ma aligha vannak ilyenek már közöttünk, a legsűrűbb, legmocskosabb vaskorban vagyunk. Itt ujjak vannak, útmutatók, akik a történetből kifelé mutatnak, és az ő jelenlétük tartja nagyjából még pályáján ezt a Földet. Az ember meg szubtilis, magas szintű szellemi állapotokat élhet át ebben a testben maximum.
amikor is Visegrád beleszeretett Arunácsalába, és azóta postásként hozom és viszem a szerelmesleveleket. 2024, 84*84cm
A szexualitást kizárólag szellemi praxisra használó férfi még tudta, az útja a nőn keresztül vezet, mert igenis a nőnek közvetlenebb kapcsolata van a forrással. Pontosan tudta és tiszteletben tartotta azt, hogy a nő szentélyébe nem visz hazugságot, árulást, lopást és csalást, tudta, hogy mielőtt belép a nőhöz meggyónja a bűneit, és ha volt is galádsága az életben, megígéri, hogy mielőtt szent szexusba kezd, mindazt egyszer és mindenkorra maga mögött hagyja. Nem magyarázkodik, hogy bocsánat itt ott amott, hogy tető legyen a feje felett, hogy túlélje, mert nem tudja magát eltartani, egy-.két nőnél még hazudoznia kell, hanem egyszer és mindekorra feladja felmenőitől hozott nyomorult mintáit, és nem hazudik tovább.
Ha ezt nem teszi meg, borzasztóan megsebesíti az ártatlan női szentélyt, aki még akkor is sérül, ha neki azt mondja, egy jó kis szeretkezés reményében, hogy mindent elrendezett, mert a női test tudattalanul is mindent érez és befogad.
Talán a legnagyobb bűntényt éltem át akkor, amikor hittem egy olyan férfinek, akiről csak azután derült ki, miután kinyitottam a “szentélyt” előtte, hogy dehogy rendezte el az életét. Fel sem tudom fogni azt a mennyiségű mocskot, amit hazug életével belém öntött. De milyen naiv is a szerelmes nő, magából indul ki, abból, hogy a szónak még hitele van. Hát nincs nekije.
Sajnos ezen a ponton a modern kori pszichológia, a lélekgyógyászatnak nevezett sokszor csak kufárkodásra használt praxis sem segít, mely azt tanácsolja, lépj tovább, engedd el, szakíts meg az effélével minden kapcsolatot.
És elmondom azoknak, akik nem értik, hogy miért. Mert a nő, aki érzékeny, aki számára a szexus szent, az amikor kinyílik, abba a férfi, mint csepp a tengerbe hullik alá, és neki onnantól esélye sincs arra, hogy különváljanak.
Természetesen azok a nők, akik esetében részleges a megnyílás, az önátadás, azok még reménykedhetnek abban, hogy elmenekülhetnek, hogy átmossák magukat, hogy kiürül belőlük a méreg. De akik teljességgel odaadják magukat egy szentséges szeretkezésben, azok adják fel azt a reményt, hogy valaha a férfitől meg tudnak szabadulni.
És az ilyen nő onnantól nem azért marad a férfivel, mert gyenge, mert szerelem/társfüggő, hanem mert az óceánnak nincs esélye megmenekülni a cseppből, ami beléje hullott.