Remélem, míg élek fenn tudom tartani a testem azon színvonalát, egészségi állapotát, hogy magamba, mint szentélybe engedjek be embereket. Ezért (is) kaptam ezt a fizikai formát.
Noha tudom, hogy rengeteg sebesülés okozója minden testi találkozás.. De hiába mond a másik bármit is, csak itt bent a szentélyben, azáltal ahogy ölel, csókol, ahogy meg meri mutatni magát, ismerhetjük meg egymást.
Nekem a csók a legintimebb, legmélyebb önátadás egy férfinek. Ahogy csókolsz az felér egy mélylélektani teszttel, semmilyen más eszközzel – azelőtt, hogy ismerem az ízét, a lágy érintéseit – nem tudom letapogatni a másikat.
A csók a lelkek nyelve, melyet nem ismer a nappali én, a csókhoz le kell vetnünk az egész nap rajtunk uralkodó énünket. És végre megnyílni igazán, és elkezdeni „beszélgetni”.
A csók a bennünk élő angyali nyelv, melyet mind ismerünk, csak abban különbözik e nyelvismeretünk, mennyire merjük átadni magunkat neki. És ha merjük, egyszer csak azt vesszük észre, beszélünk egy nyelvet, melyet nem az anyánk tanított nekünk.
Imádom a férfiakat, még akkor is, ha elmondhatatlan sok fájdalmat okoztak olykor éretlenségük, megdolgozatlan múltjuk miatt. Amióta huszonegy éve szabad házasságban élek, hála istennek már felnőtt fejjel is volt esélyem megismerni sok-sok gyönyör férfit. Ha erőmben vagyok, azt sem bánom, ha az orvosuk vagyok, vagy az anyukájuk, de olyankor szívesen vagyok sebzett kislány is. Erőben lévő “ősanyai, ősnői” állapotomban örömmel változtatom magamon a szerepeket, az adott színdarabnak megfelelően, azzal a céllal, hogy találkozzunk, gyógyítsuk és tanítsuk egymást. Hogy felkészítsük a másikat a valódi és egyedül igazi szerelmi nászra önnön igazságukkal.
D. már amikor meglátta a konyha előtt elsuhanó alakom, eldöntötte, hogy akar engem, bátor volt és határozott, nekem meg pont erre volt szükségem. Ahogy elmentünk sétálni, rögvest átkarolt, én meg csukott szemmel sétáltam a fejem a vállára döntve vagy húsz percig. Eszméletlen fáradt voltam az elmúlt hónapok miatt, és kimondhatatlan öröm volt végre átadni egy másik énnek az életem feletti irányítást. Csak sétáltam, sétáltam egy ismeretlen férfi mellett a benső sötétségemben.
Aztán csodálatosan nyílni kezdett és mesélt, de csak amikor megcsókolt, éreztem, milyen mély sebesülései vannak. A csókja pont ellentétes volt a kezdeti bátorságával, és szerintem ha napokig beszélgetünk, sem tudja elmondani, azt, amit a csókjával egyetlen pillanat alatt, hogy segíts.
Miközben csókoltam, anélkül, hogy észrevette volna, beosontam legbenső odújába, míg önfeledten átadta magát, egy pillanatra nyitva hagyta azt az amúgy szigorúan, még önmaga előtt is lezárt ajtót saját szívéhez, amin beosontam. És bentről csalogattam, nyalogattam tovább önmaga felé.
Ha az a csókunk eltarthatott volna vagy másfél órát, szerintem sikerrel járok, és áttöröm azt a falat, amit maga köré épített, és amit soha nem fog lebontani sem meditációval, sem imával, sem az erőnek erejével ismételt a tanítója előtti hajlongásával. Itt csak a csók által közöttünk ragyogó szent lélek erejében bízhattunk volna, mert valódi gyógyulásunk kulcsa nem e világi. Az igazi gyógyszer hiába keressük a jelenségek között.
De mert mégsem lehet órákon át csókolózni, így mikor elvált tőlem, megijedt. Szörnyen megrettent a mélységtől, amit megtapasztalt magában, és inkább másnapra megbetegedett, inkább legyengítette a testét, minthogy újból ilyen kihívásnak tegye ki magát.
Sajnálom, nem rajtam múlott, nekem van miből adni, és azzal nem fukarkodom, nem félek a mélységtől, de más helyett nem tudok megtenni lépéseket önmaga felé.
Ám azt tudom, noha lehet, hogy soha többé nem találkozunk, az az első csók életre szólóan átírt benne valamit, és csak rajta áll, hogy úgy dönt-e, inkább a felszínen marad, vagy újra alázuhan önmagába. Ha az utóbbi mellett dönt, lehet még egyszer összesodor minket a sors, most már Európában élünk, egy nagy országban mind, melynek mi is újra a részei vagyunk, és az, hogy ő holland mostanra olyan lett, mint Győrben élne.
Azért kívánom neki, hogy válasszon jól, és merjen ne csak bátor, hanem mélységes és sérülékeny is lenni. Idekinn nincs semmi látványosság.
A világ eredeti természete a csókban mutatja meg önmagát.