Sosem áltattam magam az élettel, pontosan tudtam mindig is, hogy egyetlen célja van, ez pedig e jelenségvilág maximális demisztifikációja, melynek én is, a személy a része vagyok. Ezt a folyamatot nem lehet fájdalom nélkül megúszni, mert önnön eltávolításom a képletből brutális aktus, lényegében élve kell végignéznem a kivégzésem, azzal a biztos tudattal, hogy valaki bennem ezt az egészet túléli.
Én vagyok az egyetlen, aki nem látom hátulról, oldalról, fentről..magamat, csak a tükörképemet ismerem, s hogy teljes képet kapjak, ezért társakra van szükségem. Barátaim, szerelmeim, szövetségeseim legfőbb feladata, hogy figyelmessé tegyenek az engem eltakaró személyiségrétegekre, hogy tulajdonképpen aláaknázzák a lényemet.
A múlt héten sok-sok év után óriáscsatározás volt idehaza, nem tudom, ki kezdte és miért, de abban mára biztos vagyok, miképp életünk egyetlen jelenetét, ezt sem mi rendeztük, meg kellett történnie, hogy még szabadabban, meztelenebbül, áttetszőbben lássuk egymást.
Lényegében felrobbantottuk a másikat, és számomra újra kiderült, minden gyűlölet, utálkozás, háborún túl gyönyörűek vagyunk. Sokkal gyönyörűbbek, mint azt el tudtam volna képzelni, ám ehhez nem lehet kihagyni ezt a rettentő részt, ahol remeg, őrjöng, tajtékzik a másik, de csakis azért, mert el akarom tőle venni legédesebb kincsét, a személyiségét, mert aláaknázom valótlanságát, és ezen a ponton mindenki kínos önvédelmi aktusba kezd.
Döbbenek, és számomra tényleg itt kezdődik az, hogy fel tudok nézni valakire, hogy az “uram” ezt kibírta, és lenyűgöz, ahogy a szemem láttára születik Férfivá.
A gond velem az, hogy összekeverem a szezont a fazonnal, és éretlen, valódi önismeretre nem vágyó, felnőttséget tettető kisfiúkkal is olykor úgy bánok, mint a férjemmel. S anélkül, hogy kérnék, lényük valótlanságára török, fel akarom robbantani a rajtuk élősködő ügyvédet, ingatlanost, építési vállalkozót, de az apát is. Mindezt azért teszem, mert páncélban nem lehet találkozni, mert páncélban senki sem tud még magával sem találkozni, és ennek okán összevissza hadonászik, ígérget az életben, és engem is kellemetlen helyzetekbe sodor.
És itt térek vissza az első mondathoz, a valódi találkozásokat nem lehet fájdalom nélkül megúszni, isten, aki nem más, mint egy álruhás barát, férj vagy szerető, csak miután már szétrobbantottuk egymás valótlanságát fedi fel magát. S lényegében egy célja van az emberi kapcsolatainknak, hogy tükröt tartsunk egymásnak és felfedjük, a másik hol fals. És ezt csakis a társunk tudja megtenni, mert még egyszer írom, nem látjuk magunkat hátulról..
Naná, hogy ezen robbantásaim miatt hagynak el a legtöbbször, de hát fel kell fognom tényleg más céllal érkeztünk az életbe, és tényleg nem mindenki akarja magából az egészet, bőven megelégszik egy csinoska, tetszelgő, udvarias szereppel.
borítókép: zalaikaroly.com