Ugye az úgy volt az Írás szerint, hogy a tizenkét éves Jézussal a szülei elutaztak kirándulni Jeruzsálembe, mit sem sejtő szabadidős programnak hitték ezt talán, ám ez volt az a hétvége, ahol a gyermekük először tett tanúbizonyságot isteni származásáról, amikor elcsatangolt a templomban, és végül heves párbeszédbe keveredett az ott tartózkodókkal.
A kép maga a totális ellentmondások felülete, az abszolút végpontok egymásnak feszülése, végül is az életünk maga, annak minden perce, melybe hiába hazudunk egy kis harmóniát. A kicsike, az ártatlan, a fedetlen, az áttetsző, a valóságba hidat építő áll itt a világgal szemben. A kétellyel, a bizalmatlansággal, a hitetlenséggel, a szívtelenséggel, a megérteni akarom dölyfös pózával, az élet megválthatatlan minőségeivel szemben, amik szűnni nem akaró jelenlétét látva úgy tűnik, hiába adta az életét még egy Megváltó is, azok úgysem változnak.
Mert talán a megváltás nem azt jelenti, hogy megszűnik e kettétört világ és annak igaztalanságai, hanem éppen azt, hogy a jelenségek szintjén minden marad ugyanaz.
Talán a megváltásnak semmi nyoma nincs az anyagban, hanem valahol egész máshol történik (nem történik).
Szóval bőven lehet, hogy Jézus sikerrel járt, de megváltottá kell válnunk, hogy felismerjük a hatását.