Régóta úgy hiszem, elsőként a saját nememmel való kapcsolatomat kellene teljesen meggyógyítani, az utolsó írmagját is eltüntetni a féltékenység, irigység ellenerőinek, melyek rajtam is élősködnek és elfedik eredendő lényem. Már többször írtam arról, hogy szerintem a poliamor vonalon is azért indultam el, hogy az élet nekem kiválasztott férfiai egyéb női kapcsolódásai felé is nyithassak. Persze, aki még hisz a tündérmesékben, azt el lehet altatni azzal, hogy a férfi szerelme, kívánalma irántunk örökké tart, de azért szerintem ezen a részen már mind túl vagyunk. És azt is értem persze, hogy aki nyájas pincsikutyává szelídítette a férjét, aki egy életen át csahol neki, az most biztos ellenkezik.
Ízlések és pofonok, ki milyen házi kedvencre vágyik. Én ugye a macskákra csak és kizárólag, férfiben is a szabad, öntörvényű, megszelídíthetetlen fajtákat szeretem, akik naponta tartogatnak nekem valami kihívást.
ich liebe in dir mich, vagyis benned magamat szeretem. azt a magamat, akiről semmi de semmi sejtésem 2020, 84*84cm
És a kihívások legnehezebbik a másik nő, akiben oly előszeretettel látok én is vetélytársat. Pedig semmi másra nem vágyom jobban, mint a megtartó női szövetségeseimre, a húgra, nővérre, az anyára, és annak felmenőire.
A minap meséltem, hogy “eljegyzett” egy nő itt a hegyen, anélkül, hogy a nevemet, a hovatartozásomat tudta volna. A lélek felismeri a másikban önmagát gyönyörű esete volt, mely eldőlt egyetlen pillanat alatt. Éppen csak átöltük egymást, miután egymás szemébe néztük, és úgy voltam vele, ennyi a történetünk, ne is vigyük le az életbe, minek ezt a szépséget bemaszatolni a személyeinkkel.
Elbúcsúzva tőle azon tűnődtem, pont ilyen, egymásban az istennőt imádó női kapcsolódásokra vágyom a férfiaim körül is, ahol minden kétségen túl tudom, hogy látva vagyok, és ennek okán szeretve is.
Aztán két nap múlva az említett hölgy ugyanott várt a hegyen, ahol a gyűrűvel eljegyzett. Mindkettőnk útja onnan már le a városba vezetett, így úgy esett meg, hogy e nagyszerű/napszerű, a személyeken túli találkozásunk mégis le kellett vinni az életbe.
Szorosan egymásba kapaszkodtunk, s mivel meglehetősen forróság van ezen az éghajlaton, ezért fél percenként töröltük a ruhánkba az izzadtságot, és ugyanilyen sűrűséggel mutattuk a másiknak, ahogy annak egy kijelentése után “feláll a szőr” a kezünkön. Kiderült, hogy az “Istennő”, aki összevezetett minket, úgy rendelte, hogy elmeséljem e nőnek az utolsó egy évemet.
Méghozzá, hogy a tehenek, a rikshák, a zaj, a koldusok, a forróság, a nyomor, a szépség, az isteni és a profán eddig elképzelhetetlennek tűnő keverékében az elutazásod előtti harmadik napon találkozni fogsz valakivel, aki teljességgel feldúlja az életed, és aki felé aztán vakhittel, vak szerelemmel menned kell, mert egyszerűen nem lesz más választásod.
Elbúcsúztam a lánytól, aki döbbenve hallgatta végig a történetem, a hegy aljára érve aztán telefonszámot cseréltünk, és én tegnap megkérdezte tőle, az utazása előtt nem iszunk-e egy lasszit még. Kicsit zilálva, kissé remegve érkezett a kávézóba, éppen csak 15 percünk volt, nagyon sietett.
És akkor elmesélte, az Istennő szóról szóra ugyanazt a történetet készítette elő számára is, mint amit egy nappal előtte elmeséltem. Talán ha húsz méterrel az általam említett találkozási ponttól vele is megesett pontosan ugyanaz.
nem beállított..a pincér látva minket, odasietett, és elkérte a telefonom, hogy megörökítse a pillanatot minden pillanat előtt
Két lélek az indulása előtti utolsó napokban találkozott, hogy átírják egymás sorsait. Remegve, könnyeivel küszködve ölelt, ahogy mesélte, mondtam neki siessen, azokról a randevúkról, melyet az Istennő szervez nem szabad elkésni, mert azok csak egyszer történnek az életben.
Valami ilyesfajta, a másikat alapzatában, elemeiben támogató, női szövetségre vágyom, ahol jobban kívánom lánytestvéremnek a szépséget, mit magamnak. Ahol akár jobban kívánom neki, hogy ha épp közös férfit szeretünk, akkor átélje vele a szerelmet.
Huu, nem kis terveim vannak így a végére, de tudom, a legutolsó lélegzetkor úgyis csak ebbe a másik iránti izzó ragyogásomba fogok tudni “kapaszkodni”
Ez lesz ugyanis az a “járművem”, mely elvisz magamhoz.