ma lenne a hetvenötödik születésnapod, Anya, ami neked már minden bizonnyal nem sokat jelent, hisz megszabadulva tér és idő koordinátáitól nem is tudsz a mi világunkról. Amúgy meg egyáltalán nem áll jól hozzád ez a nagy szám, te nekem mindig is a forradalmi, öntörvényű csitri lány maradsz, aki sokkal inkább volt a harcostársam az igazságért, mint az anyám.
Mint Anya, mint Máter, mint első matéria kizárólag a halálod után ismertem rád. Te vagy az élő bizonyítéka annak, hogy az összetartozás nem szakad meg a halállal, sőt a munka, egy szubtilisabb szinten folytatódik tovább, így azon nehézségeinkre, melyeket személyeink különbözősége miatt nem tudtunk áthidalni az életben, halálod adta a megoldást. Réka és Zsuzsa karakterbeli különbségeinek feloldásához kevesek voltunk ketten.
Te vagy az, aki számomra minden kétségen túl bebizonyítod, hogy míg egy 1%-nyi valóságosságot is adok e halandó testemnek, és szoktam, addig ugyanilyen jogon igazinak kell tartanom azt is, aki már nincs testben. Léted, megléted, jelenvalód halálod óta minden kérdésemre választ ad.
Az életünk mulandó, de a szeretet és a szerelem örök, és igen, a legnagyobb közhelyek milyen igaziak.
Halálod napján, amikor is egy felfoghatatlan “kéz” lemosta a tábládról a krikszkrakszokat, lett egy Anyám. Míg éltél, mindig is hiányoztál, míg éltél nem bírtad el az ölelésemet, sok voltam neked.
Te lehettél volna az igaztalanságért, a kapcsolatainkban felbukkanó hamisság ellen küzdő harcostársam, te, aki bátor voltál fiatalon a poliamoriához, aztán ahogy megszületettem, feladtad az elveid és mindent átörökítettél belém. Igen feladtad, hátradőltél, nem hittél eléggé a szerelemben, túl nagy ereje volt a falunak akkor még.
Úgyhogy átadtad ezt rettentő gyönyörű és fájdalmas sorsot, aminek semmi más célja, mint a teljes transzparencia, a minden pillanatban isten előtti megmérettetésben való lét, a hazudozás, az elhallgatás, az egymás elárulása és kiárusítása elleni küzdelem.
Talán a hetvenes években még nem volt érett az idő, de bevallom neked, most sem az, csak az én tüzem óriási.. Pedig nehéz ez és egyre nehezebb lesz, hisz mind jobban elviselhetetlen a lealjasodás teljhatalma, már a legtisztábbnak hitt szent helyek körül és a legszebb tanítások körül is ott lebzsel a hazugság.
A monogámia, a patriarchátus él és uralkodik mindenek felett, és a “bátor” férfi ahelyett, hogy felkeresné a fiatalkori szerelmét, inkább vesz egy új autót vagy beáll katonának háborúzni, vagy persze titokban elcsalja az életet.
A különbség annyi közöttünk, hogy én még ha ezért elvesztem a legszűkebb családomat is, sem adom fel a “harcomat.
Jól érzem, hogy amikor újra megerősítem legbenső szövetségem, melyet magammal kötöttem, akkor mintha megsimogatnál??, és azt mondanád, tarts ki kislányom, hisz tudod, én gyenge voltam ehhez, és amit nem tudtam bevégezni, neked kell.