Megfestettem magamnak a férfit. Rilke is már körültáncolta gyönyörű szép versében.
R. M. Rilke: Archaikus Apolló-torzó
Nem ismerhettük hallatlan fejét,
melyben szeme almái értek. Ám a
csonka test mégis izzik, mint a lámpa,
melybe mintegy visszacsavarva ég
nézése. Különben nem hintene
melle káprázatot, s a csöndes ágyék
íves mosollyal, mely remegve lágy még,
a nemző közepig nem intene.
Különben csak torzúlt és suta kő
lenne, lecsapott vállal meredő,
nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,
s nem törnék át mindenütt busa fények,
mint csillagot: mert nincsen helye egy sem,
mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!
Tóth Árpád fordítása
Íme töredékességében a tökéletes férfi, mely hiánya okán teljes.
Azzal, hogy eltűnt az arc, a ragyogó szempár, hogy az enyészetté lett az érintést szomjazó ujj, éppen azzal jelent meg igazán.
Az alak csak utal arra, akit annyira szeretek. Évszázadok óta szomjas asszonyok sora hozzá jár és vágyakozva simul a hideg kőhöz, mely lángra gyújtja egész testüket. Itt ebben a mozdulatlan ölelésben végre nyugalom van, itt ér véget a monoton, ki-be, ki-be, körbe-körbe kéjtánc. Nő kitárja, férfi beleesik.
Ebben az ölelésben mozdulni sem kell. Ez a hely ahol az összes nő elfér, minden szájnak, forró csóknak van helye.
Kaptam egy különös filmet, mely évmilliók óta fényképezi hegyeink, a képkockákat felgyorsították, s a láncok, mint tajték hullámoznak, ezeken hajózok most én is az egyetlen hegyig, melynek csúcsán önmagamra várok. Cirkusz vagyok tudom, ám kitűztem a fehér zászlót, ajtajaim kitártam, hogy én, aki még a lélek sem vagyok végre szabadon távozhassak el.
Tűzkarikán átzuhanva, porig égve abban, mert hozzád édes férfim csak így juthatok.