Mindig is az érdekelt, mi tesz egy műalkotást igazivá, miért érzem egyes képek előtt, filmek nézése, zenedarabok hallgatása közben azt, hogy megégtem, máskor meg – noha díszes az előadás -mégsem hatol el igazán hozzám. Miért van, hogy elkezdek nézni egy mozit, és már a második percnél tudom, hogy meg akar venni, el akar kápráztatni, illetve művészi nagyságához kellek csak nézőként, ne adj isten, tanítónak hiszi magát, és lead valami tananyagot a művel?
Estike
Aztán amikor Davin Lynch az egyik interjújában kimondta, a művésznek nem kell szenvedni ahhoz, hogy szenvedést ábrázoljon, megértettem, miért nem érintenek meg javarészt a filmjei, mert az alapállásunk más, megértettem, miért érzem azt, hogy pl a Mulholland dr-nak pár jelenete van, ami éget, a többi, meg -nekem – nem igazi. Mert minden bizonnyal, amit átélt és beépített a filmbe, az éget, a többi pedig egy másolat. És mert olyannyira is e jelenségvilágban a valóságost keresem, és nem azt, ami csak másolat, hogy erre külön antennám van. És ha szenvedésről a parton állva írunk, akkor az csak egy másolat.
Én nem filmet nézek, nem a látvány kápráztat el egy festménynél, sőt még csak a dallam sem az, ami rabul ejt a zenénél, hanem a belé tett energia, és ha az nem megélt, nem saját, nem a bőrünkön átizzadott, akkor abból egyszerűen hiányzik az “energia”, ami valóságos. Valamiféle közös alapzat, minden létezés bázisa, amit az alkotó a művel tárgyivá tud tenni.
Rubljov Szentháromsága
Mert a művészet kapcsolódás a halhatatlannal, és egy mű annyiban igazi, annyiban éget, ha az alkotó saját bőrét sem kímélve eljutott önmaga pereméig, halhatatlanságának “bejáratáig”.
Aki azt mondja, nem kell szenvedni, az csak a tűzről ír, de nem a tűzből, és e kettő között óriási a különbség.
Azt gondolom, van, akinek elég a tűzről egy fotó, de van aki, mint én is, benne akarok állni és, hogy túléljem, nekem is tűzzé kell válnom. És ebből a szempontból a műnek van egy csodálatos transzformáló ereje. A megélt mű maga a tanító, aki valótlanságunkból a valós felé mutat. Nem megélt meg csak egy papagáj, aki csak utánoz.
Sosztakovics