Sajnos az, hogy a legmélyebb tanítások, az Önvaló realizációjáról szóló útmutatások mára már két gombnyomásra elérhetőek, a legnagyobb rettenetet szabadították ránk. Ez a világ vége, már semmi sem szent. És amikor éjszaka arra ébredek, hogy egy nekem fontos ember, miután kiöntöm neki a szívem, szóval elmondom, hogy szomjas vagyok, és éhes, meg nincs hol aludnom, cserébe ahelyett, hogy befogadna ( ez jelkép a gyengébbek kedvvéért) egy Ramana Maharshi idézetet küld, akkor tényleg azt gondolom, ennek az emberiségnek befellegzett.
Egy szörnyűséges, pusztító gyerekbetegről van szó, amin minden kezdő kereső átmegy, és nagyon sokan már itt kihullanak. (az egyik ilyen azóta százezres követőtáborral iskolát nyitott, noha a gyerekbetegségből még ki sem gyógyult azóta sem)
Nagyon veszélyes menet ez, ugyanis egy-egy személyen túli megtapasztalás rögvest azt hiteti el velünk, már megszabadultunk, amit aztán csak fel kell díszíteni pár összeguberált idézettel, és már nyithatjuk is az iskolát.
Az Arunácsala hegy környéke igazi spirituális vurstli, ahol, amióta nincs testben a Mester, mindenki azt gondol tanításnak, amit akar. Persze itt vannak a könyvek, a szertartások, a csend a meditációs szobában, ám szóba elegyedve itt pár emberrel, azért, hogyan is mondjam, vannak a fejekben képzetek.
És ennek a legfőbb bizonyítéka, hogy tízből kilencen az Ashramban egészen biztos, hogy amikor egy pohár vizet kérek, rögtön tanítani kezdenek. És ahelyett, hogy kinyitnák a csapot, hosszú értekezésekbe bocsátkoznak, majd hozzám szegezik a kérdést,
de hát ki az, aki szomjas??
Ezt egészen biztosan nem így képzelték el a Mesterek. Én meg gyorsan ítélek, és aki víz helyett idézetet nyom a képembe, azt egyből be is helyezem a megfelelő polcra. Nincsenek is éppen tömegek köröttem.
Ez az őrjöngő arrogancia – mely semmi mást csak tudatlanságot, fájdalmat és benső bizonytalanságot takar – a legnehezebb, mert tendenciám szerint nagyon erős a kapcsolódni vágyásom, de hát két lábon járó, a tant bebiflázó gépekkel nem sokra megyek.
Én biztos vizet adok, ha szomjas vagy, azért jó tudni, hogy van valaki ilyen is. A tanításról meg mérhetetlen ízlésteneségnek tartok egyetlen szót is kimondani.