Nem is tudom, mennyi kritikát, rosszallást, megvető pillantást kaptam már a “poliamoriám” miatt, és bizony nem csak a profán világban, hanem a “szentek” közösségében is, ahol aztán összegyűlik a társadalom apraja-nagyja, s míg a tanítóra mosolyog, addig a mocskát hátsó zsebében rejti.
Vérbő, nyughatatlan, az ura mellett, a házimunkával magát kielégíteni nem tudó nősténynek hisznek sokan, élvetegnek, a férjekre veszélyes rettenetnek. És azt hiába mondtam ezerszer, ha a poliamoria dicsősége és térhódítása okán odaadhatnék valamit, az a szexus lenne, mert a szerelem nem testi ügy. De hát itt mindenki csak annyit lát a szerelemből, a másikból, mint önmagából, úgyhogy ez ebbéli engem ért kritikákat emberismereti tananyagként kezelem, ami nem azt jelenti, hogy ne fájna mindez.(jaj csak a kommenteket nem olvasnám, amikor poliamor cikkek jelennek meg..)
Igen, a poliamoria, vagyis az etikus, világi síkokon több irányba való koncentrált figyelem és szeretet elsődleges kívánalma az érett, ahogy ma mondják, megdolgozott én, aki a leglehetetlenebb helyzetekben is a szeretetet választja. Még akkor is, ha tud arról, hogy a végső valósághoz képest a szeretet is csak egy megnyilvánulás. De aligha volt ember, aki meghaladta volna azt, mert a szeretet meghaladása már nem emberi dimenzió..Be kell érnünk a szeretettel, mint legerősebb “fegyverünkkel”.., ez visz el a végállomásig, ahol aztán a szerető testünkből is kiszállhatunk.
A poliamor ember azért mer és tud a világban sokfelé szeretni egyszerre, mert valójában egyetlen szeretője van, akit még sosem látott!
A szeretni igének nincs múlt ideje (2014, 85*85cm)
Mégis imádja, és az ő tündöklő ragyogását csodálja egyes alakokon az életben. És poliamor ember valódi szeretője, miként a nap, sem csak egy tárgyra szórja sugarait.
Nekem nem kell pszichológiai tankönyv, önismereti kézikönyv, sem a ma divatos asztrológia, humán dizájn, “kínai, grönlandi, dél-afrikai..” horoszkóp, chart, hisz a másikat a kapcsolataiból és a társához, társaihoz való hozzáállásából ismerem meg, mert abból egyből a szív fedi magát, s nem az ilyen-olyan személyiségrétegek.
Itt mind egyszer az életben megkapjuk annak a lehetőségét, hogy a szerelmet/szeretetet válasszuk magunkban, az angyal ismérve, hogy egyszer a vállunkra száll. Nekem is egy döntő választásom volt húszévesen, és én jól döntöttem, a valódi szeretőm mellett, aminek következménye lett, hogy a monogámiára épített ördögi kettősség ellen hoztam egy határozott nemet. A kizárólagosságra épített monogám párkapcsolati rendszer igenis nem a jó oldal műve, és most finom vagyok, és az, hogy mennyit támad emiatt a tömeg, jelzi azt, érzik a vesztüket.