Micsoda abszurditás, hogy teremtett, eredendő dolgokat magyarázni kell, s a normalitás a különleges, hogy magyarázni kell azt az egyértelmű tényt, hogy szeretünk. S ha felmerül az a jelenség, hogy a házastársunkon kívül másokkal is kapcsolódik, akár szerelemmel, és ne adj isten, testileg is, az nem természetes. Hogy egyáltalán kérdés az, hogy erről a férj tud-e, hogy bárkinek is megfordul a fejében az eltusolás, titkolózás lehetősége.
Ma, hogy a féllábú focisták irányítják a világot, a kétlábúak a kis padon ülnek, és kénytelenek kivárni, míg megvívják a játékosok ádáz küzdelmüket. Őket aligha hívják a pályára, mert egyből olyan cseleket mutatnának be, hogy az egy lábúak elszégyellnék magukat, hogy ezt merik ők futballtudásnak hívni..
Poliamornak hívom azt a világot, ahol felnőttként, áttetszően kapcsolódunk, és teremtett természetünk szerint többet is szeretünk. Pontosabban egyetlen egyet szeretünk, de ha előfordul, hogy az egy minden támasz nélküli gyönyörűsége több alakra is rávetül, akkor ettől nem érezzünk magunkat bűnösnek.
Belegondolt itt már valaki, hogy a kereszténység azt nevezi bűnnek, hogy szabadon szeretünk?
És igen, veszélyes dolog szeretni, mert függő helyzetbe kerülünk, egy másik ember iránti szeretet igenis mélyen az anyaghoz köt, és megmutatja, ebben a formában nem vagyunk szabadok. De az isteni szeretet felé tartó úton nem lehet ezt a lépcsőt kihagyni, igenis “hozzá” az embertársainkkal köttetett etikus viszonyainkon keresztül “haladunk”.
És annál is veszélyesebb nem csak egyet, hanem kettőt szeretni, mert már nem csak annak az egynek lesed a mindennapjait, a sikereit, az egészségét, hanem egyszerre kettőre vagy háromra figyelsz, egyszerre három repülőgépet nézel, hogy épségben leszállt-e..És mindez óriási erőbefektetés, de mibe is fektessük az energiánkat ebben az életben, ha ne abba, hogy szeretünk.
A férjem barátnőjéért ugyanúgy aggódok, mintha az én kedvesem lenne, a szerelmem élettársa egészsége is fontos, még akkor is, ha az tudni sem akar rólam. Meddig várjak arra, hogy megváltozzon a világ, hogy más is ráébredjen arra, össze vagyunk kapcsolva, és átvertek a kilencedik parancsolattal?
Én már régóta az ismert iránnyal ellentétesen forgatom az élet kerekét, mert azt pontosan tudom, ahogy itt csináljuk, megszoktuk az hova vezet. Természetesen azt is tudom, saját kis erőfeszítéseim aligha váltják meg a világot, de engem már régen megváltottak, mert már jó ideje a szerelem terében élek.
De azt már tudom, az én életemben nem nagyon fog eljönni az az idő, hogy pályára hívjanak, sajnos el kell először múlnia ennek a zárt, egoista, ördögi kornak, az álmonogámiával az élen, ami annyi de annyi nyomorúságot okozott ennek a világnak. És ez borzasztóan fáj, mert szemtanúja vagyok a pusztulásnak én is..
És az az rettenetes, ha még most, az utolsó előtti pillanatban, a nyolcmilliárd egyszerre fordítaná a dolgok folyását, ha még ma máshogy csinálná, mint eddig, például, ha átölelné a férje szerelmét, meg tudnánk állítani a pusztulást..Mert az ami van, az csak a szeretetlenség, a valódi szívismeret hiányának következménye.