Akkor már a 987462284613789246-ik napja úsztam “a létforgatag vizében a csattogó állkapcsú krokodilok között”, hiába volt pompás kis tutajom, mely megígérte, megvéd a sok rettegéstől, nagyon elfáradtam már. Na meg szomjas is voltam, de a szomj, ami gyötört nem enyhült, pedig ittam és ittam, ám mintha délidőben az éjszakai álomban átélt vizespoharakat ürítettem volna csupán.
Én kis tutajom (részlet) 2016
Ekkortájt döntöttem el, hogy meg kell ássam saját egyszemélyes kutamat, melybe pont és csakis én férek bele, s megnézni egyszer igazán a sötéten kívül mi van annak mélyén. S, ha alázuhanok kiben reménykedhetek, hogy kihúz majd?
Úton Az elme a szív felesége c. kép felé (4. nap)
