(egy éjszaka kilőtt koca lelki üdvéért)
jó ideje kisebbfajta vadasparkban élünk, a kertünk aljában teljes otthonossággal mozognak a vaddisznók. Jó pár nagy malac, és vagy tíz, tizenöt kicsi, több alomból, mert látványosan különböző méretűek. A teraszról csodáljuk őket. Van az egészben valami mélységesen megtisztelő, hogy meglátogatnak minket. A múltkor egészen a házig felmerészkedtek, szóval lassan háziállattá szelídülnek. Huszonkét éve napi rendszerességgel járom az erdőt, és korom sötétben pedig mellette sétálok, ahol gyakran éjszakánként is kísérték az állatok a sétáim. Talán még az elején féltem tőlük, mikor felköltöztünk a hegyre, de most már tudom, elég egy kicsit zajongnom, és elszaladnak, szóval ők jobban félnek tőlünk.
A hegyre egyre több városi ember költözik, akik azt hiszik, itt ugyanazon körülményeket fogják találni, mint a körúton, hát nem. Nem hiába nem is veszek körömcipőt ide, és nem bánom, ha esetenként sárosan szállok fel a buszra, mert talán az egyik egyedüli hegyi lakosként csak ha muszáj, használok a családommal autót. A gyereket is arra szoktattuk, hogy inkább gyalogoljon, fél óra hegymenetet ki lehet bírni.
Engem meghat, hogy a természet beengedett az ölébe, nem is nagyon háborgatom. Nincs öntözőrendszer, mintakert, a füvet is a telek végében csak évente egyszer nyírjuk. És nem tartunk plusz háziállatot, az ideszokott cicákon kívül, mert ahogy írom, eleve egy vadasparkban élünk.
Éjjel lövésre és óriási zajra ébredtem, amit aztán röfögés és sírásszerű hang kísért, eltelt egy kis idő mire az ablakhoz merészkedtem, ahol a mellettünk lévő kertben három fejlámpás alak mozgott. Első gondolatom az volt, betörőket leplezek le, és eltelt egy kis idő, mire meg mertem szólítani őket, és lemenni hozzájuk a kertbe. Három helyi vadász volt, akik vadlest építettek a szomszédba, mert a lakosok részéről panasz érkezett, hogy zavarják őket a vaddisznók, mert feltúrják az angol mintakertet.
Na és..Nem úgy van, hogy az állatok voltak itt előbb? Nem úgy van, hogy nekünk kéne inkább engedélyt kérni arra, hogy házat építsünk a sétaútjaikon?
Egy kocát kilőttek, melynek a teteme még mindig itt rohad a napon, miután eldördült a lövés még vagy két órát figyeltem ahogy a lelke a házunk felett kering, és fentről nézte a testét és a kicsinyeit, és nem értette, mi történt.
Reggel felhívtuk a mezőőrt, aki megerősített, semmi értelme nem volt egyet kilőni..
Az jut eszembe, meghívom a lelkét segítőállatnak a házhoz, hogy óvjon meg az embertől, mert én bizony az embertől félek, és a vaddisznók oldalán állok.
És persze, ha valami vérengző fenevadról lenne szó, lehet én is mást írnék, de a vaddisznó nem veszélyes az emberre. Az, hogy néha egy-egy szabadon engedett kutyát széttép, az meg talán azért van, mert a szófogadatlan Bundika felveri őket.. A vaddisznó csak védekezésből támad. Persze félni lehet, mert óriási egy állat, de inkább tisztelegjünk nagysága előtt, és örüljünk, hogy még a közelünkbe jön, talán ez is jelzi azt, hogy még van bennünk valami szépség, ami miatt megközelíthetőek vagyunk..