Miért is merem idetenni a legintimebb titkaim, hogyhogy nem félek ilyen mélységében, szépségében felfedni magam? Hát azért, mert abban bízom, sőt tudom, te, aki olvasod e sorokat, pont ott hallasz meg, ahonnan írok, és ezzel egyszer és mindenkorra félretolhatjuk különbözőségeinket, és találkozhatunk itt(!!), ahol egyformák vagyunk.
Mert tudom, hogy végső soron te is e teljes áttetsző találkozásra vágysz, lassan levegőt sem kapsz a jelmezektől, amit a világ rád növesztett. Én itt csak vetkőzöm, vetkőzöm, és ezzel vetkőztetlek téged is.
S akkor végre találkozhatunk itt, ahol még él bennünk az eredeti ember, akit nem védenek e kettétört világ szerepei, és akit egyetlen képességgel indított útjára a sorsa, ez pedig a szerelmes jellege.
Az eredeti embernek egy dolga volt és maradt is mára, hogy szenvedéllyel szeresse azt a mindent megtartó erőt, amit el sem tud képzelni. Azt, akiből a formák milliói előbukkannak, s aki erőt ad a lélegzetnek, hogy kiemelkedjen a tüdőből. És akihez lefokozott érzékszerveink börtönében akkor mehetünk a legközelebb, ha szerelmesek vagyunk.
Igen, az eredeti ember szerelmemmel gyakorolt a felfoghatatlanra, semmi máshoz nem értett igazán, de ahhoz nagyon. És mikor szerelmet érzünk a szívünkben mi is eredetiek vagyunk.
Ha lehetne kérni még valamit itt a végére, mert tényleg remélem, soha de soha többé nem tűnök fel, mint képzet ebben az árnyékvilágban, pontosabban, ez az árnyákvilág nem tűnik fel többé valóságként bennem, hogy halálomig kapjak olyan tükröket, felületeket, melyeken szerelemként csillanhat fel a valóság szépsége. Túl sok halált láttam ahhoz, hogy tudjam, ez a vágy idős korban sem tűnik el, sőt talán akkorra lesz a legintenzívebb, mert addigra jön rá az ember, itt semmi másnak nincs értéke. És micsoda galádság és szégyen volt házasságba zárni a szerelmet, és nem szabadon hagyni, hogy uralja az életünket.
Szükségem van rátok gyönyörű szerelmeim, ti vagytok a gyakorlóterepeim. Rajtatok tükröződve látom azt, amit meg nem láthatok.
És persze én is nagyon félek, mert pontosan tudom, a szerelem a halál maga, a teljes önátadás birodalma, melynek közelében bennem is zsigeri rettegések kapcsolnak be. De ezért kellünk itt ketten vagy hárman is akár, hogy átsegítsük egymást e legnehezebb részen.
E félelmetes gyönyörűségből születnek e képek.
