Kitartással, fegyelemmel, fel és aláhullámzó érzelmekkel végigcsináltam a hindu hagyományban Navaratriként elnevezett ünnepségsorozatot. Pontosabban, amit ma zárok, hogy holnap átvegyem a tizedik extranap jutalmát..
Melynek végére nyilvánvalóvá vált, a kilenc éjszakán át, különböző megnyilvánulásokként megjelenő istennő én vagyok, és te is, aki ezt olvasod. Nincs sem felettünk, sem alattunk, sem köröttünk senki, aki ne a mi megnyilvánulásunk lenne, és igen, ebből a szempontból nyilvánvaló az is, ami odakint megjelenik, az utolsó atomig mind én vagyok. Ezzel a tudással együtt élni nem kis teher és felelősség. Ám ha mindennapok külső tükröződéseit figyeljük, abban rettentő módon el lehet veszni, a külvilág foncsorozott üvegei javarészt homályosak, töröttek, és ezért csak kellő óvatossággal érdemes őket használni. Tehát ezzel a mondatommal egyből felül is írom azt, hogy mindabban, ami odakint megjelenik, érdemes lenne önmagunkat keresni.
Viszont a kilenc éjszaka istennője, melynek én egy összevontabb formáját használtam: három-három éj Durga, Laksmi és Szaraszvati a legbenső, legártatlanabb, legmeztelebb részeinket tükrözik vissza. Az ő azért elég megbízható, stabil tükrüket érdemes használni.
Minden istennői minőség jelenség, tehát ennek a világnak a része, ugyanannyira illúzió, mint te meg én, de ők a káprázatok legtisztábbikai. És mivel a dicsőséges önvalót soha senki nem tudta megvizsgálni, felismerni meg pláne nem, mert maga a felismerés már az én halála, így a maximum, amit megélhetünk emberként, azok ezen istennői (benső) minőségeink felfedései.
Durga, Laksmi és Szaraszvati a semmi első kiáradásai, ők az első sóhajok, Shakti sokféle arcai, akikben Shiva, mint tükörbe belenézett, és általuk tudatosult benne, hogy létezik. Ezek a minőségek a teremtés nulladik napjának alkotásai, ők azok, akik megelőzik az Igét is, amiből aztán e káprázatvilág született. Durga, Laksmi és Szaraszvati egyszerre a végső semmihez legközelebb álló gyönyörűségek, akik egészen határozottan és nyomatékosan részt vesznek az életünkben is. Ők nem elvont fogalmak, velük a pénztárnál állva, a teli bevásárlókosárral, gyerekünkért az óvodába rohanás közepette is találkozhatunk egy ránk ragyogó szempárban. Szóval a legprofánabb helyzetekben, mert ők nem mások, mint Shiva, a semmi tudatosulásának szerelmes pillanatai. Ezek az istennői lények egytől egyig a szerelem születésnek testet öltései.
Durga, Laksmi és Szaraszvati és az összes többi sokszor kimondhatatlan nevű létező a szerelem születésének jelképei, sőt annál is többek, ők az anyaggá vált szerelem, amely egészen alásüllyed az anyagi világba.
Akinek az életben egyetlen otthona van!
..és innen jön a dolog igencsak veszélyes része, mert ők ebben a kettétört létezésben az emberi szívek, tekintetek között laknak. Így amikor a tehénszaros, indiai fő utcán, a zajban, a mocsokban a velem szemben álló férfi tekintetében megláttam azt, ami valójában nem meglátható, és abba halálosan beleszerettem, nem kisebb csodát ismertem fel, mint a semmi első sóhaját, az isten első lélegzetét.
Ebben a kilenc napban kilenc emlékeztetőt kaptam, háromszor három alakban tudatosíthattam magamban ki legtisztábbik valóm a jelenségek között, akit, ha meg akarok találni e világban, akkor alá kell buknom az anyagba. Ez testet öltésem egyetlen oka, és ez innen kockázatos, mert az istennő az anyagban a szívek között lakozik, és olykor épp akkor fedi fel magát, amikor a tejet vagy a vajat pakoljuk ki a pénztáros elé az Aldiban, és véletlen félrenézünk, és a másik sorból felismerjük a pillantását.
az istennő egyik általam festett megnyilvánulása Kun Yin-ként, aki épp orosz rulettezik. 2025, 84x84cm
Szóval lehet itt játszani a nagy függetlent, a már nem érdekel a világ és a párkapcsolatok aszketikus jógiját, de minek, e szembenézéstől való félelemről, és ennek elkerüléséről szól ma javarészt az egész spirituális világ.
Az istennő, aki legelőször lett, és aki nélkül a visszatérés (igen, oda, ahonnan soha el sem távolodtunk) lehetetlen a te és az én között lakik. De sem az enyém, sem pedig a tied, és a legrosszabb hír, hogy minimum kettő kell hozzá, hogy felfedje magát, és ezzel ténnyel olykor még a legtutibb spirituális tanítók sem mernek konfrontálódni.
Magam részéről az istennő miatt vagyok „függő” az emberi kapcsolataimtól. Haza akarok végre térni, nagyon sok és fárasztó ez a jelenségvilág, ha nem is láttam persze minden arcát, de épp eleget ahhoz, hogy ne legyenek vele kapcsolatban illúzióim. És a hazafelé vezető út az istennőn – aki a megtestesült szerelem – keresztül vezet.
Ez számomra a 2026-os Navaratri ajándéka, talán végül is ez a jutalmam, a tizedik nap, hogy ezt ilyen tisztán látom, és merem élni is. Persze egy velejéig a műspiritualitástól bántalmazott, a vallás béklyóiban sínylődő, patriarchális társadalomban meglehetősen gyötrelmes út.
Még jó fiam van, őt tűzzé neveltem.
