Egyetlen útról tudok, mely ha nem is vezet ki az én börtönéből, de legalább annak kapujáig ér, ez pedig a szerelem.
A szerelem az első teremtény, már egy valami a semmiből. Híd, mely rokona a nemlétnek, de mi a világunkban is megjelenik. Az egyetlen lehetőségünk emberi alakban kapcsolódni vele igazán, ha megadjuk magunk neki. A szerelem valójában az évmilliók óta az életünk felett uralkodó személyes én leigázásról szól, és ennek okán olykor szenvedést okoz. Ám ennek az az oka, hogy két úr nem ülhet egy trónon. És az alázuhanás, amit a szerelem generál, az fáj.
A BDSM-nek hívott, olykor kicsit a külsőségekben elveszett gyakorlatsor nem más, mint egy elsőre abszurd út a szerelemhez, ahol a domina maga az isteni megtestesülés, aki ledönti a szubmisszív szerepet játszó személyes ént uralkodói dominanciájából. Ami egy kegyelmi aktus, valódi szatszang, együttlét az önvalóval, illetve annak gyakorlatsora.
A BDSM nem holmi szexuális játszadozás, hanem komoly spirituális út, mely az önáatadás által önfelismeréshez vezethet.
Colin, a meleg, elálló fülű, különös fiúcska beleszeret a óriás, északi istenbe, Raybe, akinek éppen csak a válláig ér, Colin pedig előszerettel hozza az önfeladás összes lehetőségét.
Kívülről ez abszurdnak, kegyetlennek tűnhet, mert elszoktunk attól, hogy a személyes énünk önző vágyain kívül mást is szolgáljunk, de egy valódi szub számára ez bizony az út önmagához. Colinnak öröm ura lábánál aludni az ágya végén, mert ebben a megalázó helyzetben érzi, ahogy a személyes énje mind kisebb lesz, és így mind jobban „látszik” az, amit emberi szem soha nem láthat meg, de a szerelem segítségével felcsillanásokat kaphat belőle, egy képzeletbeli hidat létből a nemlétbe.
Screenshot
A film kicsit elveszik a külcsínyben, azzal, hogy egy motoros, meleg közösségbe helyeződik a történet. Klasszikus, vanília szexben szocializálódva – így hívja a BDSM szubkultúra a nem alá-felérendeltségre épülő, nem fájdalomküszöb irritálását serkentő testiséget – kell egy kis idő míg megszokjuk, itt bizony kopasz kövér motorosok nyalják-falják egymást. Főleg az anális részeknél, ahol a néző is minden bizonnyal nehezen ül a fenekén..
Ezen érdemes keresztülnézni gyorsan, és csak egyet kívánni a mozi előtt, váljon e film szádhanává, gyakorlósorrá az önmegadás megtanulására.
Váljék Colin ebben a mesteremmé.
Olyan szub szeretnék lenni, aki számára isten a domina, aki mert emberi testben vagyunk meg fog jelenni egy alakként, és akkor abba úgy, mint istenbe örökre és halálosan belszeretünk.
És miatta mindent kibírunk.
Az én megszolgálta azt, hogy megalázzák, hogy ledöntsék a trónról, épp elég az a cirkusz, amit az elmével idevarázsolt nekünk. Az énnek mennie kell.
Ennek felismerésében segít ez a film.