Mindig is kegyetlen, az egész lényemet megsebesítő, sőt széjjel szakító aktusnak tartottam a klasszikus szexualitást, ahol az anyag tör át az anyagba, és azok súrlódása mentén egy gyakran fárasztó úton, hol csüggedve, izzadva, de jó esetben csak felkísérjük egymást a csúcsainkra, hogy a kéj mámorában pillanatokra megpihenhessünk. Ám a rövidke megnyugvás soha valódi kielégülést nem adott, ám az emberiség irdatlan iramú szaporodását annál inkább fenntartotta.
Ennek mentén azon fájdalmas tény tudatosult bennem, hogy testünk börtönében élve aligha van lehetőségünk igazán találkozni, eggyé válásunk pedig a lehetetlenség maga, mert az anyag nagyobb úr, mint az egyesülésünk vágya.
részlet
Így jó ideje csak álmodoztam arról, hogy valaki igazán megérint, mert a test börtönébe zárva esélyét nem láttam ezen vágyam megjelenésének. Pedig annyira sóvárogtam a gyönyört, aminek tudtam, egy másik ember a kulcsa.
Talán az idő érett meg, vagy a vágyam volt határtalan, amikor amit elképzeltem, megjelent előttem emberi alakban. És végre úgy hatoltam valaki felé, hogy félreállítottam a testét és a személyét az útból, így meztelen szépségében, a férfiassága helyén, már csak egy forrongó erőteret láttam. Sőt, inkább hangok sokszínű ölelkezését, és hatalmas emberi igyekezetet arra nézve, hogy a hangszerével mintegy visszazenélje magát eredetéhez.
Berlini képeslap – magamfajta szexus, 2024, 85*85cm
Különös zeneművet hallottam tőle, ami az addig megszokottól eltérően, nem a világ irányába áradt, hanem éppen ellenkezőleg, az egyes hangok forrását kutatta. Mint mikor a hullám rákérdez az eredetére, mert elfáradt szűnni nem akaró partra törésében, és végre meg akart pihenni. Lenyűgözött ez az önmaga forrása felé hatoló, és ezzel a Föld forgási irányát megfordítani vágyó fáradozás. Végtelen meghatott a látvány, amikor a shakuhatchi nevű, japán hangszerén keresztül, erejét összegyűjtve szerette volna kipréselni magából a mindent megváltoztató lélegzetet, mely noha kifelé árad, mégis befelé vezet. A régóta vágyott férfierő abbéli erőfeszítése volt ez, mely elérve önnön határát, egy ponton átfordult, és nőivé lett.
Shakuhatchi kotta
Mélységes együttérzést váltott ki belőlem a világról való leválásának vágya, a hazatalálásának őrült igyekezete, és kétségbeesését látva, rögtön láttam, egyedül aligha boldogul egy ekkora feladattal. Fogtam hát magam, és a köldökömet az övére téve, keresztbe feküdtem a hasán, és átfolyattam bele egész önmagam, az összes titkom, vágyam, félelmem, és örömöm.
Tényleg mindenemet odaadtam, hogy egy pillanatra semmihez sem ragaszkodva, kétszeresen mindent visszakapjak. De ezt persze előre, ott a senki földjén, teljesen kiürülve, nem tudtam.
Így képzeltem el a szeretkezést eredetileg, és ezt végre meg is valósítottam.
Shakuhatchi furulya
