tényleg szépen összerakott amerikai film, köszönet érte Lian Neesonnak, itt még Hollywoodnak is elhittem, hogy nem csak talmi színészkedés, tehetség jelenik meg a vásznon, ami önmagában csak egy kinövés, egy túlburjánzás az énen, hanem szív. Mintha Lian tényleg megszerette volna Arthur Kinseyt, míg a bőrébe bújt, és ez süt át ebből a filmből.
Testünk, testünk édes testünk, mely átviszi a szerelmünket a túlpartra, más oka nem nagyon van annak, hogy felbukkan ebben a jelenségvilágban, hogy aztán végül ő maga is szerelemmé legyen.
A szexus pedig nem más, mint a szerelem kísérőjelensége, kistestvére. Szerelem létezhet szexus nélkül, miként szexus szerelem nélkül, de úgy mit sem ér. Úgy az csak szentségtörés, élvezkedés, vágy, ami miatt még mindig itt kergetődzünk emberi testben, mert ugye a testiségnek sokszor következménye van és életben tartja a fajt.
Szerelem-szexus, az élet legerőteljesebb jelenségei, a híd, ami a valótlanból a valós felé mutat, át nem visz, mert azon az én át nem juthat, de legalább ráléphet. Nem hiába tette rá a hatalom, a vallás a kezét, mert tudta, ennél nagyobb kincset nem rejtett el az „isten az életben”.
Egy eredeti aranykori világban a szerelem anarchiájában éltünk volna, ő lett volna a karmester, aki vezényel. És az ölelésben csak az istenit dicsőítettük volna. Az aranykorban nem volt vágy, a szexus sem élvhajhászat volt, hanem a csodálatos közös gyakorlat arra, hogy istent körbeölelve eltűnjön, lelepleződjön az én.
Hol vagyunk ettől mióta a fennálló rend hatalmának fenntartása miatt törvényekbe zárta a szerelmet és a szexust, és a monogámia börtönébe az embert, ahonnan páros körsétát engedélyez a fajnak a börtön udvarán, és ezt elnevezte házasságnak, majd ezt megpecsételte azzal, hogy ez isten törvénye.
A szexust pedig sötétbe, vaskos paplanok és párnák közé rejtette, és a gyereknemzésen kívül az ördög íncselkedéseként jellemezte. A bibliából “kilúgozta” a szaftosabb részeket, és még ahhoz sem adott igazi használati útmutatást, hogy miként is szaporodik a faj.
Ez az emberiség egyik legnagyobb bűnténye.
Ennek okán történhetett az, hogy még a huszadik századi eleji Amerikában is egyesek azt hitték, a köldökünkön keresztül születik a gyerek, és az orális csóktól valami szörnyű betegséget kapunk.
Aztán jött Kinsley professzor és kutatni kezdte, mi is igazán a szexus, és elkezdett szexuális felvilágosító órákat tartani az egyetemen. Kinyitotta a házasságát, szeretett férfit és nőt is egyszerre. Szóval megjelenésévél – még ha sok támadás is érte – felcsillant valami remény, valami kis fény az alagút végén.
Nekem az egyik legkedvesebb témám a szexuálitás, imádom, hogy ezt érintve egyből mindenki ártatlan, meztelen lesz. Soha nem tabusítottam, és a legapróbb részletekig merek és tudok és akarok is róla beszélni, és a szeretteimet is arra ösztönzöm, hogy tegyenek hasonlóan.
Mert mielőtt gyakorolni kezdjük a szexus, esetemben kizárólag szerelem idején, előtte, alatta, utána – beszélni kell róla. Még akkor is, ha nehéz, és ahol nincsenek rá szavaink ott újakat kell alkotni.