Azt mondják, minden nagy életmű tetemeken, szíveken keresztül vezet. Állítólag a legtöbb nagy alkotó óriás egomán, aki előtt csak a mű...
Max Ernstről kicsikét
Max Ernst jellegének feltérképezése számomra szinte lehetetlen feladat, és bevallom, kissé fárasztó is, sosem volt izgalmas számomra a...
Elmulasztott mézes hetek
Találkozásunk csodálatos leszállópályát teremtett, miatta már majdnem félredobtam az egyetlen valódi útmutatást, mely halandóságomból a...
Tarr Béla: Családi tűzfészek (1979)
Földi életünk pompás természetrajza, ahol diadalt ül az evolúció, egyre csak szaporodunk, és fogy a hely. Már lassan nem halljuk a saját...
Leonora Carrington Budapesten
a Bartók Béla utcai Műház már eleve - legalábbis engem- kitép a budapesti tér-időből, az emeleten teljes teltház, persze kések, aztán meglátok egy...
A szerelem még csak a szeretet sem
"Hasonló lett a bukott Hatalmakhoz: látásának középpontjában már nem az isteni Teremtő halhatatlan fénye állt, hanem saját sötét pontja, a világon...
Tarr Béla: Panelkapcsolat (1982)
Számomra újabb mestermű a nyolcvanas évek elejéről, a huszonhét éves Tarr Bélától. Magyar ikon, hazánk jelképe is lehetne ez a film. Ide, ehhez a...
Festészetem “evolúciója” – 1996-2024
Emlékszem, amikor még mosolygós, boldog, harmóniát sugárzó képeket festettem, milyen "népszerű" is voltam, a korai képeimből nincs is...
Tarr Béla: A londoni férfi
Másodjára is végignéztem/kínlódtam. Na jó, nem becsülettel, mert néha belepörgettem, mert itt rögtön tudtam, hogy nem hagyok ki semmi...
Tarr Béla: Cinemarxisme (1979)
Ha hónapot, időjárást, hangulatot kellene kapcsolni édes kis hazámhoz, akkor Magyarország a novemberi, a ködös, a félálomban...
Tarr Béla: Kárhozat (1988)
Mestermű. Kedvencem. Nem adja magát könnyen, de minél többször nézem, annál mélyebbre hatol. Eddig nem is figyeltem a történetre, annyira el voltam...
Ozu Yasujiro: Banshun (1949 – Késő tavasz
Nos lehet romantizálni ezt a filmet, szépelegni a lassú kameramozgáson, az elnyújtott jeleneteken, Ozu Wenders által is istenített...