A filmművészet csúcsa a kezdetek kezdetén.
Ebben a filmben még a maga pompájában testet ölt isten reményteli ajándéka, nagy meglepetése az emberiségnek a legsötétebb kor előtt. A hetedik művészet megteremtésével megkaptuk azt a lehetőséget, hogy általa olyan közelséget alakíthatunk ki társainkkal és a környező világgal, melyre az érzékszerveink amúgy kevesek. A mozi isteni szem, tapintószerv és fül, mely azzal a reménnyel kecsegtet, hogy a filmet nézve feloszlik univerzális magányunk kicsit.
Mert a többméteres vászon óriásira nagyította az embert, és a kamerával egyenesen a lelkébe látott, és onnan tudósított. A mozgókép meghaladta a fényképet, mert az utóbbi csak fényt képzett, és kimenekítette a pillanatot az időből, de a film mindezt egy örök éltű térben élővé, mozgóvá is tette, és nekünk a művek által érzékszerveket adott, hogy átlássunk oda.
A hetedik művészettel újabb hidat kaptunk, mely a valótlan világunkból a valóság felé vezet. El nem visz oda, de legalább általa elindulhatunk.
A film nagyszerűsége és bizony valahol a többi művészeti ágat meghaladó mivolta az, hogy benne egyszerre sűrűsödött össze mind. A film egyszerre kép, szobor és zenemű is, és ezzel a művészetek koronája.
A dán rendező Jeanne d’Arc-feldolgozásában még pontosan tetten érhető az eredeti teremtői szándék, ami nem más, mint az a tény, hogy a világunk nincs kész, és majd a szívében istent látó ember fejezi be alkotásával a nagy művet.
Az eredeti mozi kevés szóval de annál többet mond, itt még a szem, az arc, a mozdulatok játszanak. Mondanivalója népek és korok feletti, hisz egy szempillantást, egy mosolyt ugyanúgy ért a spanyol, a dán és az orosz is. Az ilyen mozi afféle reményteli Bábel tornya mászás tehát, de ez az alkotás biztosan, amely noha feliratozva van, de anélkül is teljes értékű. Mert ez a nagyszerű, a színművészetet valami döbbenetes ragyogással dicsőítő színésznő – Reneé Maria Falconetti – anélkül, hogy egyetlen szót is szólna, mindent elmond nekünk, és annál is többet egy kicsit.
Az meg, hogy ez a keresztényinek nevezett gittegylet egy ördögi maffia – mely egyház néven uralkodik a népek felett, és elrabolta és kisajátított az isteni szót – e film után nem lehet többé kérdés.
Meneküljön az egyháztól mindenki, isten már régóta elköltözött onnan.