Az egyik kedves, ám veszélyes "ezoterikus-spirituális" képzetem az, hogy utoljára egy elképzelt egyiptomi létben voltam abban a szellemi...
Fra Angelico Utolsó ítéletétől Ámorig
egyes, szinte önmaguktól fénylő műtárgyakat teljes jogú mesteri rangban kezelek, úgy járulok eléjük, mint egy "legfőbb úrhoz", és kérek tőlük...
A kiválasztottak könyörgése – Camille Claudel A könyörgő című műve
A műalkotásokkal nem lehet hazudni, ugyanis árad belőlük az a szándék, állapot, a szellemi megvalósítottság tényleges foka, ahol az alkotó állt,...
Hogy ne menjünk múzeumba
David Hockney (1937- ) egyik ikonikus műve a művészi lét jelképe, a magát nem kímélő alkotó mozdulata, aki majdnem teljes meztelenségében...
A szög a Cédrusban
az egyik legnagyobb átverés ma, hogy létezik a piacon olyan spirituális, szellemi út, ami meg tud szabadítani a személyes sors...
Mária Magdolna eksztázisa
Caravaggio (borítókép) és Abraham Janssens festményei mellé amikor a világ által lealjasított szerelem fogalmára gondolunk, jusson eszünkbe Mária...
Rembrandt házasságtörő asszonya
(és világra festeni női Megváltót) nézegetem ezt a Rembrandt-festményt, melyen egyedül és igazán a házasságtörő asszony ragyog. Azért...
Paul Klee tükre
Életem egyik legmeghatározóbb kiállítása a 2005-ös düsseldorfi Paul Klee-tárlat volt. Ott tapasztaltam meg először, hogy a festményeket nem csak...
Max Liebermann letöröl a festményéről három nappal néhai Anyám hetvenötödik születésnapja előtt
Max Liebermann Rasenbleiche ( szó szerint gyepfehérítés, de szabadon talán fehérítés a füvön) a jelenem jelképe. Méghozzá azért, mert...
Bella megteremti a világot – a teremtés első, “női” aspektusáról
(a teremtés első, "női" aspektusáról) amikor megrendül a bizalmam az emberi fajban (mindennap), akkor oltalomért gyakran járok Marc Chagall Bella...
Hieronymus Bosch: A keresztet cipelő Krisztus
Cirenei Simon is kezdetben ellenkezett. Nem, nem akarom cipelni a másik keresztjét, sóhajtozott, de a nagy tömegben nem volt más...
Caravaggio: A damaszkuszi út – Pál megtérése
Az egyszer volt Saul, mint valami kétségbeesett, hátán kalimpáló bogár a rajtunk pöffeszkedő, minket valóságunktól elválasztó...