Egy nagyszerű pillanatomban letöröltem a táblámról apámat és anyámat, a még élőt és a már eltávozottat, hogy felfesthessem őket az égre eredetiben, s egyszer és mindenkorra lebontsam a falat élők és holtak között. Így ha mostantól a magasban egy délceg, az agancsával az egeket kémlelő és egy bátran a mindenséget magába fogadó alakot látok úszni az égi Balaton előtt, akkor már nem kételkedek abban, hogy ők a szüleim.
Anya és apa, akik még arra is képesek, hogy elhúzzák az évszázadok óta sziklabörtönében raboskodó Tihany elől a követ, s feloldják a rámért jogos átkot. Így annak nem kell többé hétszer elismételnie minden hozzá intézett szót. S eztán nem kell többé visszajönnie a visszhangnak sem, aki én vagyok, az egyetlen leányuk.
(Borsos Miklós: Tihany)
