Noha nem hiszek a démonok valóságosságában, mégis tudom, hogy ők hatják át ezt a világot. A démon nem más, mint a szívünk valódiságán élősködő látszatlétező, aki egy életen át azt akarja bebizonyítani, hogy a világ az a kettő, te és én különálló létezők vagyunk. A démon az, aki a szerelmet szabályok közé zárja, és elrabolja az emberi szíveket. Elfedi a látásunkat, hogy a világot darabjaira hullott szigetekként érzékeljük.
S noha leuralta mára szinte az egész életet, egy jelenség maradt, amivel nem tud megbirkózni. Mert sajnos ott van az anya-gyerek kapcsolatában, a művészetben, a vallásokban, a tudományban, sőt még a szeretetben is, hisz ki az mára, aki úgy, ahogy tanították nekünk, tud ma feltétlenül szeretni?
A démon egyedül a szerelmemmel szemben marad alul, ez világunk utolsó jelensége, amivel nem bír, mégis ádáz harcot folytat érte. S ott, ahol ez a rettentő, minden érzelmet meghaladó, már nem is érzelem felfedi magát, oda még nagyobb erővel rendeli seregeit.
édes Mester, mibe kapaszkodjak most, hogy ismét búcsút kell vennem tőled, és annyira félek, hisz odakint a létforgatag krokodiloktól hemzseg? kapaszkodj egy krokodilba
Ezért is van az, hogy minél mélyebb a szerelem, annál nagyobb poklokat élünk át, mert e területen hemzsegnek a démonok a legtöbben. A vesztüket érzik, mert a szerelmes emberpár kiderítette, a kettő álságos átverés, és, hogy még az egy is csak képzet. S ott, ahova a démon érzékeinket megcsalva szerelmesünkre nézve egy másik embert hazudik, ott a semmi nincsen, vagyis van. És végre a szerelemben, a te és az én szakadékánál ez a szó is visszanyeri eredeti méltóságát.
A démon az én szerelmemet sem kímélte, és amikor a legintenzívebb volt, meg is támadta egyből. A férfi rögvest megtört, én azonban a mai napig kitartottam, de persze, ahogy kell útközben összevissza szidtam, rúgtam, téptem szavaimmal a szerelmemet. Hogy tehettél ilyet, hogy elárultad a legszebb kincsünket, hogy lehettél ilyen gyáva és egyáltalán miért hazudtál szerelmet. Ezzel a viselkedéssel én is a démonok seregét erősítettem, hisz azoknak semmi más szándéka nem volt, mint bemocskolni e legerőteljesebb (nem)érzelmet, és lassan azt vettem észre, noha minden porcikámmal vágyom a másikat, mégis egyre inkább megvetem és elítélem azt, akit annyira szeretek.
Marina és Ulay démon hatástalanítás közben
Tegnap az egyik levelében azt írta, hogy mióta láttam a démonaidat, megtanultam félni. Kapásból visszaütöttem volna, ahogy ugye szoktuk itt a box közben az életben, már zsigerből be is gépeltem a választ, hogy a saját démonaidat vetítetted rám, aztán valaki megállította a kezemet, és inkább visszakérdeztem, hogy ha lehet nevezd meg őket, mert talán olyan közel vannak, hogy nem látom őket.
A démonoknak pedig az a végzete, ha nevén nevezik és leleplezik őket.