A feltámadás napjának – amit a saját fogalmiságommal megszabadulásnak nevezek – legszebb ajándéka az volt számomra, amikor tudatosult bennem, mi is számomra az a fajta kapcsolat, amit keresek.
Régóta érzem, hogy nekem kevés a férfi önmagában, azért is érzem sajátoménak oly intenzíven a többszerelmű kapcsolódást, mert ott nem vagyok bezárva a klasszikus, monogám rendbe.
De részemről nem feltétlen arról van szó, hogy két férfire vágyom egyszerre, miközben ilyet átélve én vagyok mégis a legboldogabb, hanem hogy egyszerre vágyom a nőt és a férfit is. De még ez sem pontos, hisz heteroszexuálisom miatt semmiképp sem szeretnék a két nemmel egyszerre kapcsolódni testileg.
A szerelmem szakrális, szent ügy számomra. Igazából a férfi és a nő közötti szerelem felbukkanása az, ami hív, a szent szellemi tér, melyet a két szív erőtere teremt, a szívből felbukkanó legelső megnyilatkozás, amit a mi kultúrkörünkben Szent Léleknek neveznek. Szóval, hogy sem a férfiba, sem a nőbe nem vagyok szerelmes, hanem a köztünk manifesztálódó csodába. Igen, ezt manapság le szokták annyival sajnálni, hogy hát akkor te a szerelembe vagy szerelmes. Pontosan.
Húsvét vasárnap találkoztam egy férfivel, akinek az előadását végighallgatva egyértelmű volt számomra, ebben az emberben, noha más felekezet tagja, ugyanaz a borzasztó gyönyörű lángolás ég, mint bennem, hogy ugyanolyan intenzíven vágyja, imádja és szólja is azt, amit soha senki nem nevezett nevén, ami egyszerre ragyogóan világos és fekete, meleg is és hideg is, de lényegében egyik sem, és amit emberként a szerelem érzésén keresztül közelíthetünk meg a legtökéletesebben.
Végighallgattam a másfél órás feltámadási istentiszteletét, miközben imádott hegyem, a visegrádi lábainál ültem, aki nekem nem más, mint a testet öltött szerelem energia, Szent Lélek, Shakti.
Másfél órán keresztül ki sem láttam a könnyeim mögül. Végig egy finom, vibráló tér feszült köztünk, ami a közös irányú szerelemből fakadt. Szóval ezen a ponton beleszerettem a férfiben lakozó szerelembe az Úr iránt.
Amikor a felesége is mellé állt, gondolatban a legszebbet képzeltem el, hogy Jézus áll ott Mária Magdolnával, akik között igazi a szerelem, mert mindketten az Atyát imádják, és emiatt ebből a gyönyörű erőtérből mindenkinek szívesen adnak. Azt képzeltem az övék végre nem egy korlátolt, monogám szerelem, ami elkezdődik és befejeződik, és mindenféle isteninek hazudott, de valójában emberi törvény hatalma alatt áll.
Hanem a valóságos, amit nem fukarkodnak megosztani senkivel.
Ez az istennek igéje, mára. Áldunk téged Krisztus, aki a testetöltött szerelem vagy az anyagban.