Azért, hogy Gustav Klimt A csók című képét megfesse, számtalan nőbe szeretett bele, hisz csak saját megéléseinek köszönhetően tudta megalkotni az összeolvadást szomjazó, szerelemtől már halálosan fáradt nőt.
Pedig a szerelem nem azért érkezik, hogy a kettőt eggyé olvassza, és örök éltű testté fonja össze férfit és nőt. Semmiképp sem az egyesülés misztériuma. Célja egyetlen, hogy eltüntesse rólunk halandóságunk képzetét.
Éppen ezért kiszabadítottam a festmény női szereplőjét Gustav öleléséből, és visszavittem a piramisok földjére. Ugyanis e mű nem más, mint az egyiptomi alkotások ég és föld közötti nászának huszadik századi újjászületése.
Megérkezve megháromszoroztam lényét, hogy végre ne a tükröződésekben, hanem önmagában gyönyörködjön, és száműztem abbéli tévedését, hogy a szerelmet a világ jelenségei között keresse.
