Ganga mesélte, nagyjából emlékszem csak a történetre, inkább az érzés maradt meg bennem… Papaji egyszer egy héten át minden szatszangon valamelyik  fontos irományból olvasott fel egy “being”-nek, aki a ház padlásán ült. Ezt úgy fordítottam le magamnak,  egy lénynek, akinek már nincs teste, de mégis “eljött” szatszangra. Az “illető”-nek azelőtt, hogy végleg távozzon, szüksége volt arra, hogy ebből a szövegből felolvasásokat hallgasson meg. Aztán ahogy jött, úgy ment is el, és hagyott maga mögött nagy nyugalmat. Ganga még annyival egészítette ki a történetet, hogy ha ez a fa a kertben itt van, és valósnak hiszem, akkor ez a “being” is itt volt. Ha meg nincs itt, nem tartom valósnak, mint ahogy magamat sem, akkor pedig…de ez a téma már nem az én asztalom, nem a művészet..

 

 

 

lineage-slideshow-3

 

 

 

Ez a történet beindított engem is. Vagyis az eseményeket köröttem. Hirtelen a semmiből itt termett mellettem az anyukám, pedig két hónapja meghalt. Hirtelen ami eddig mélymeleg, alaktalan sötét volt most  formát öltött, kilépett abból valaki.  Ha elhiszem, hogy megszülettem, meghalok, akkor el kell hinnen ezt is. Sajnos még sokszor elhiszem, jobb az őszinteség, hiába hallottam az ellenkezőjét, és minden vágyam, hogy ne magamnak higgyek..

 

 

 

tutaj2

 

 

 

A léforgatag vizei krodolikkal vannak teli, és nincs olyan élet, melybe ne harapnának bele. Élni nagyon fáj, ha nincs egy valódi tutajod, mely átvisz e vizeken. Igaz itt épp rózsaszín idilli, aranyhalacskás a víz, de ennek nem kéne bedőlni. Gondoltam, inkább egy ilyen pillanatot rögzítek, hadd ne legyek már a magam ellensége, én sem szeretem a vihart.
Magamba burkolódzva a tutajra ültem, életem egyetlen és határozott döntése ez, minden más csak megesett velem, minden más csak egy filmkocka a vásznon. Az idén lesz 10 éve most már.

 

 

 

tutaj4

 

 

 

Anyu is felült erre a tutajra velem.

 

tutaj5