Mélységesen együttérzek a monogám házasságokban élő, rendes, “hűséges” férjekkel, apákkal, akik óriási erőfeszítéseket tesznek önnön természetük megfékezése ellen. Ha afféle menő, ügyeske asszonyka lennék, aki könnyedén játszik a szexualitásával, akkor ma is úgy, de úgy megvigasztaltam volna az egyiket. De nem vagyok. Csak szerelemből érdekel a szexus, és belé nem vagyok szerelmes..Pedig nekem fájt látni, ahogy szinte minden pórusából az évek óta elfojtott vágy tört fel, és ahogy egészen az “istenig” cibálta magát, és attól kért segítséget, pedig elsőként senki más nem tudna segíteni neki, csak egy nő, aki nem a felesége.
Ha épp nem egy rettentő abúzus, egy évtizedek óta nem kezelt szexuális botrány kellős közepén ülnék, ami egyszerre érint sokunkat, akkor lehet visszafognám magam. De ma nem tudok csendben ülni, és ordítok. És közben folyamatosan a megoldáson töröm a fejem, mert nem maradhatunk tétlenek, a gyökerénél kell elkapnunk a bajt. A monogámia a hibás mindenért, a házasságokba zárt szexus, ez a rendkívüli, nem e világi erő, ami megtartja az univerzumokat, és az emberi testbe szexuális vágyként érkezik.
Joakim och Anna, 2024, 85*85cm
Asszonytársaim, bennetek bízom, abban, hogy ha már nem látjátok el a férjeteket megfelelő mennyiségű, a férfiasságukat erőben tartásához szükséges heti, napi érintéssel, akkor engedjétek őket szabadon. Legalább egy időre, és ami még fontosabb, szeressétek, áldjátok, üdvözöljétek azon női társaitokat, aki szolgálatot teszi a férjeteknél. Fel nem foghatom, hogy nem lehet ez evidencia?!
Nem egyértelmű, hogy ez a sok nyomorult cukros bácsi mit ver le a kislányokon?..Minden abúzust elkövető férfi egyszer egészséges szexualitású volt.
Legyetek ti a kezdeményezők, nyissatok a szeretők felé, elvégre tőletek veszik kölcsönbe a férfit, hogy aztán a maga pompájában visszaadják. Mert a szabad férfi úgyis visszatér hozzátok. Pozíciótoknál fogva ti vagytok magasabb helyzetben, mert a feleség a hierarchiában mindig egy másik minőségben van jelen, mint a szerető.
Mindez persze csak teljes áttetszőségben sikerülhet, csak három érett, önmagában gyökeret vert és az istenséget felismert felnőtt lény esetében.
Sokszor írtam, ismétlem magam. A világot feldúló összes háború, rettentő hadjárat mélyén a szexusukat elfojtó, nyomorult lények állnak, akik mindezt idővel agresszióvá fordítják, és a világon megbosszulják. Persze erre aztán rákerül egy hatalom ittas, diktatórikus én is, de a bázis az elfojtott szexus. Szóval nem érdemes vele játszani.
És még valami, irtózatos felelősségünk van nekünk, férfit nevelő anyáknak, mert a fiainkban a jövő reménysége, és ők úgyis azt a mintát fogják lemásolni, amit tőlünk látnak. Kezdjük el a változást, hátha még ebben az utolsó előtti pillanatban megmenthetjük az életet! Különben fel fogjuk robbantani egymást..