Rendkívül finom és óvatos lépéspróbák az egyik legnehezebb téma felé, hogy mit is tegyünk akkor, ha a szívünkben egyszerre jelenik meg több ember felé érdeklődés, jelen esetben súlyosabb érzelem. Ám a film pontosan felfesti azt is, minden esetben más típusú, hőfokú, fajsúlyú vonzalmakról van szó, de ezek együtt mégis kiegészítik egymást. Lényegében kiderül, hogy egy természetes világban, képes lenne a férfi egyszerre három nővel is lefedni magát, és talán akkor nem fázna, s érezné először azt az oltalmat, melyet legutóbb anyja méhében, amit öntudatlan azóta is kétségbe esve keres.
De mehetünk messzebb is, az sem kizárt, hogy egyetlen férfi sem a fizikai nőt keresi, hanem az ideát, az éteri Beatricét, akinek végtelen gyönyörűsége igenis többféle formán is felcsillanhat egyszerre. És minden egyes tünemény a maga helyén igazi, és egy eredeti világban el is férne egymás mellett ennyi típusú érzelem.
Persze ehhez nem egy a vallás által érzelmileg lebutított és kommunikálni képtelen hímre lenne szükség, hanem arra, aki talán még kész sincs, ami majd a jövő gyönyörűsége, aki miatt érdemes nekünk nőknek még kitartani, mert csak mi nevelhetjük fel együttes erővel ezt a fajt.
De persze ehhez nekünk is fejlődnünk kell érzelmileg, és minden erőnkkel önnön szívünket hódítani meg, mert csak annak erejét megismerve nem tekintenénk nőtársainkra ellenfélként, vetélytársként, hanem végre felfognánk, hogy csak együtt sikerülhet.
És ha közös a szerelmünk tárgya, akkor abban a kapcsolódás lehetőségét látnánk, s nem az ellenségeskedést, és akkor talán a férfi is megérne a feladatra, hogy felnőtt módra, áttetszően kommunikálja az érzéseit.
A film nem jut el ide, lényegében csak a poros, avítt mintát ismételi. És a csodálatosan szép, érdekes, érzékeny és beszélni, önmagát megosztani vágyó Gaspar nem a felmenői mintát ismételné, ahol elhallgatjuk, elhazudjuk egymás elől önmagunk. Ám legalább egy ponton transzparens a fiú, Margot-nak, a csak barátnak mindent elmesél, ám a kérdés az, hogy Margot ezt elbírja és valóban ezt akarja-e.
