Az első házasságom még szinte kislányként kötöttem, melyhez azóta is hű vagyok, a férfi időt nem ismerő arcának mondtam ki, hogy igen.
A második egy ritka édes fiúcska volt, aki azt kérte, gyere hozzám feleségül, melyre azt válaszoltam, jövök, de nem tudom, mikor érek oda, így azóta is csak jövök és jövök. Ám ez a haladásom ugyanolyan elszánt, mint az első igenem.
A harmadik még csak vázlat, de most már mindig előre el fogom tervezni, mit szeretnék. Az első igennél fehéret viseltem, a másodiknál szürkét, a harmadiknál illik már a halálhoz öltözködni, ezért választottam a feketét.
Ha újra férjhez megyek a lehetetlennel kötök életre szóló szövetséget, aki hol férfiként jelenik meg, hol meg nőként, de előfordul, hogy párban érkeznek, egymás iránt lobogó szenvedéllyel. Kéken és pirosan úgy jönnek, mintha mennének, és egyszerre pluszként és mínuszként szeretnek engem.
Szeretettel várok mindenkit a lakodalomra.
.